Témaindító hozzászólás
[686-667] [666-647] [646-627] [626-607] [606-587] [586-567] [566-547] [546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
-Itt az alkalom egy közös reggelire.- mosolyogta, majd a konyha felé indult. |
/Helyesírásom azért még a régi *csillogó, könnyes szemek* xD jav.: új/
- Én speciel, még csak most indultam a konyhába.- tette le a kanapéra cuccait, hogy reggeli közben ne zavarja. |
én még csak teát ittam *válaszol Kita kérdésére* |
a szobalánnyal is találkoztam *jegyzi meg kicsit durcásan visszaemlékezve a nagy ijedtségre* jó reggelt *köszönt Kitának mosolyogva* remélem magát nem én vertem fel *mondja zavartan vakarózva* |
- Ti már reggeliztetek? *a hűtőhöz megy* |
-Áh, szóval maga volt a zaj forrása. Már kezdtem ijedezni, hogy egy újj szobalány az.- mosolyogta, aztán Kita felé fordult.- Szép reggelt. |
*Mélyen aludt, még a nagy zaj amit Shuichi csapott sem keltette volna fel, ha meg nem csörren a telefonja elég hangosan ahhoz hogy elűzze legszebb álmait. Kinyújtotta karját és végigtapogatta az éjeliszekrényt, aztán rájött hogy nem is az éjjeli szekrényen hagyta a mobilt, szóval beletelt egy kis időbe mire megtalálta a kis masinát ami egyre csak zenélt.* - Tessék.... Ó tényleg...persze....nem, nem... rendben...visszhall... *Elvégezte a szokásos reggeli teendőket, hogy normális kinézetet teremtsen magának aztán lesétált a konyhába, mert már kicsit éhes volt* - Jó reggelt. *köszönt mosolyogva a jelenlevőknek* |
jó reggelt! *kicsit bűnbánóan pillant főnökére* sajnálom ha felébresztettem *motyogja zavartan* |
Nem volt nehezére felébredni a korai csörömpölésre. El nem tudta képzelni mi lehet, de mivel nem hallott szirénát, a betörő ötlet elkavargott gondolataiból. Felvetődött egy új szobalány gondolata is, aki talán még kezdő, és pluszban még ügyetlen is. Talán ezt tűnt megfelelő magyarázatnak. Lassan kikászálódott az ágyból, s a fürdőbe battyogott lezuhanyozi, hogy némileg magáhoztérjen. Utána visszament szobájába felöltözni. Fekete nadrágot, a szokásos kalapot, egy világos zöld inget, s rá egy szintén fekete zakót vett fel. Gyorsan összepakolta a kellő dolgokat táskájába, s már indult is le a lépcsőn, de a konyha felé menet a nappaliban megállapodott.- Jó reggelt Shindou-san...-mondta kissé álmatagon, de mosolyogva a fiúra tekintve. |
*óvatosan kinyitotta a szemét aztán felült, nyújtózkodott és ásítozott. a telefonjára pillantott és meglepetten vette észre, hogy nem is aludt olyan sokat! hét óra múlt három perccel! ez az eddigi rekord! ennek nagyon megörült és zuhanyozni vonult. aztán öltözködni kezdett. amikor már megszokott narancssárga pulcsija is rajta volt csendben elhagyta a szobát. lábujjhegyen osont el a többi szoba ajtaja előtt. amikor nagyon csendben akar lenni tuti hogy közbejön valami. persze most is. az a váza, ami a folyosón volt. szép állványon. a nagy osonásban belerúgott az állványba. a vázát sikerült ugyan megmentenie, de az állvány bizony felborult. mindez persze nem kis zajjal járt. szitkozódott egy kicsit, de atán megörült hogy semminek nem esett baja és óvatosan rendet rakott aztán leballagott a konyhába. útközben kétszer is majdnem leesett a lépcsőn. harmadjára nem majdnem. szerencsére csak öt lépcsőfoknyit gurult, nem is ütötte meg magát annyira. motyogva szitkozódott ahogy feltápászkodott. amikor a konyhába ért felkapta a bögréjét ésteát töltött bele. megitta aztán a nappaliba indult. azt hitte egyedül van ébren ezért kisebb szívrohamot kapott a szobalánytól. persze nála egy szívroham sem múlik el zaj nélkül. majdnem felborította a karácsonyfát. nem is ő lenne... nagyot sóhajtva elnézést kért a szobalánytól aztán a kanapéra dobta magát. még alig kelt fel és máris elfáradt.* |
/szióka. :( Jó éjt! :D/
-Szép álmokat... Shindou-san...-mondta halkan még a fiúnak, bár tökéletesen tisztában volt azzal, hogy lakótársa már mit sem hall belőle. Picit hátradöntötte fejét a kanapén, nagyon nem volt kedve zuhanyozni, még hogy fürödni. Tulajdonképpen a sok beszéd pluszban még szomjúságot is csalt ajkaira, melyeknek legnagyobb vágya valami folyadék volt. Sok sok belsőharc után felállt a szőke igazgató, s kislattyogott a konyhába Gyorsan ivott egy pohár vizet, majd a fürdőszobát célozta meg. Lassan Shindou módra, megszégyenítve a fénysebesség fogalmát, lezuhanyzott, és oly nagy igyekezettel, taroppolt el hálószobájába, magával cipelve a két könyvet, melyet új lakótársaitól kapott. Ahogyan tervezte úgy fél órával ezelőtt a könyvolvasást, legnagyobb sajnálatára átcsúszott a holnapi nap programjai közé, bár nem csábítgatta magát a hosszadalmas olvasásra. Hiszen másnapra már tervbe lett véve a munka is, ami minden könyvnél előbbrevalóbb. A sok gondolkodás, azt a hangyányi erejét is elvette, mi eddig volt, tehát éjjeliszekrényére helyezte könyveit, levette piros színű, selyem köntösét, felvette szintén selyem, arany hatású kissé bő pizsabáját, majd magárahúzva takaróját, a párnák végtelen tengerébe vetette magát, mély álomba szenderülvén. |
*ásít egy nagyot. kifárasztotta a karácsonyozás* azt kívánta, hogy ne legyen egyedül? érdekes! én is! azt kívántam, hogy ne töltsem egyedül az ünnepeket... és teljesült... *lassan szedelőzködni kezdett. felmarkolta a takaróját, kispárnáját nyusziját tatyóját, egyebét és felkászálódott az emeletre, itt egy kicsit bajban volt, mert nem udta melyik szoba foglalt és melyik nem. aztán óvatosan benyitott a folyosó végén nyíló ajton és mázlijára üres szobába jutott. lepakolta cuccait és egy kicsit még leszaladt* jóéjt Umei-sama! *köszönt el csengő hangon, aztán a szobájába szaladt és az ágyra dobta magát. még le sem ért a feje már húzta is a lóbőrt*
/mennem kell:'( jóéjtszépálmokat! folyt köv. XD/ |
-Bevallom, nekem se.- mosolyogva tekintett a mellette ücsörgő fiúra.- Kicsit meglepett, hogy egyik pillanatról a másikra lassan szálloda lett a házamból. Nem mintha baj lenne, de sokáig kellett egyedül élnem, és szinte egy kihalt szellemtanya vált ebből a helyből. Mindig meglep, ha hipp-hopp kicsit túlzás formájában, de teljesül pár rejtett kívánságom.- nézett továbbra is mosolyogva a fára. |
Ichigo...Ichigo *ízlelgette a nevet, aztán arca felderült* jó név! nagyon jó! Ichigo! Ichigo-kun, Ichigo-chan, Ichigo-sama ahogy tetszik! köszönöm! *lelkesen megölelgeti a nyuszit, aztán körbeszaladja a szobát* sosem volt még ilyen jó karácsonyom! *jelenti ki boldogan és megáll a kanapé mellett* és a pohárnak mi legyen a neve? *kérdezi hucut mosollyal, de persze nem gondolja komolyan... vagy ha igen, akkor sem terheli már ezzel Masahirot, majd keres nevet egyedül* vicc volt! *vigyorogja és leveti magát a kanapéra* |
-Nos, ha a színéről nevezné el, tudnék ajánlani egy nevet.-mosolyogta.- Halvány színéről az eper jut szembe. Ichigo az egész jó név. Mégha fiú is, vagy lány... De csak egy kusza gondolat.-mondta zavartan. |
hm hm... *dörzsölgette a saját fejét, aztán a nyusziét is... mégse jutott eszébe semmi* talán valaki olyanról kéne elneveznem, akit szeretek... vagy a színéről... vagy a füléről... vagy az orráról... vagy nemtom... *tanácstalanul fürkészni kezdte a karácsonyfát, hátha talál rajta nevet. ha nevet nem is, szines égőket és gömböket látott, meg angyalkákat és hóembereket és néhány télapót is* először is el kéne dönteni, hogy fiú vagy lány-e... *így szokott nevet választani. elindul a dolog nemétől és általában a nevénél lyukad ki* |
Mélyen elgondolkodott a nyuszenév kérdésen, de per pill semmi érdemleges nem ötlött gondolataiba.- Nem tudom.- váltott komolysága tanácstalansággá, s apró mosollyá. |
*lassan bólint. nem firtatja a szülő témát, nehogy megbántsa Masahirot. inkább visszatér a nyuszinévkérdéshez* mit gondol? mi legyen a neve? |
-Értem. Nos... 32 éves vagyok, mint már ön is rájöhetett az M&S igazgatója, illetve a Dark Hollow nevezetű zenekar szintetizátora, s egyben menedzsere is. Szüleim Amerikában élnek... Mi mást mesélhetnék... 17 évesen kedztem az együttesben való zenélést, s már nagyon kicsi koromban tanítattak meg a szüleim a zongorával való bánásra.- tekintett Shuichi-ről a karácsonyfára, mikor szüleit hozta szóba, ám szemei pár másodperc múlva ismét a fiú tekintetét fürkészték. |
eh? *pillant fel a nyuszizásból* mit meséljek? *elgondolkodik* hát... szeretek énekelni... de ezt már tudja... Okinavában születtem 18 éve... már egyik szülőm sem él... az anyám nem sokkal a születésem után halt meg, az apám pedig két éve... Hiroról már meséltem azt hiszem... ő egy nagyon jó barátom volt, de sajnos szintén két éve eltűnt... azóta egyedül járom a világot, énekelgetek és Hirot keresem... nagyjából ennyi... de Umei-samaról sem tudok még semmit! *jegyzi meg félszegen mosolyogva* |
[686-667] [666-647] [646-627] [626-607] [606-587] [586-567] [566-547] [546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|