Témaindító hozzászólás
|
2008.05.12. 21:05 - |
A Kira ügyben nyomozók központja. |
[1209-1190] [1189-1170] [1169-1150] [1149-1130] [1129-1110] [1109-1090] [1089-1070] [1069-1050] [1049-1030] [1029-1010] [1009-990] [989-970] [969-950] [949-930] [929-910] [909-890] [889-870] [869-850] [849-830] [829-810] [809-790] [789-770] [769-750] [749-730] [729-710] [709-690] [689-670] [669-650] [649-630] [629-610] [609-590] [589-570] [569-550] [549-530] [529-510] [509-490] [489-470] [469-450] [449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [Korábbi]
-Én sem vagyok normális, megnyugtatlak.- mosolyodott el szélesen, gyermeki arcát mutatva. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve, Shinken ölébe mászott, s megölelte.- Tudod, találkoztam nemrégiben egy nővel... Mármint kettővel... Az egyik... Ugyanezt mondta. Mármint hogy beleőrült a magányba s boldogtalanságba. A másik pedig, hogy már kezd beleőrülni.... Meg egy olyan fiúval, aki szerint minden ember hülye és béna, meg hogy ocsmány lények... Minden ellenem van. - mosolyogta továbbra is. |
Nem jobb érzéketlennek lenni. Érzések nélkül nem lehet élni, mert az már nem számít annak. Én szeretném ha élnél és boldog lennél, persze önző is vagyok hisz miattam kellett visszajönnöd és igazábol nem teheted azt amit szeretnél. *mosolyogta majd komorrá vált arca* A boldogságba bele kell tanulni ami elég nehéz... az érzéketlenség olyan mint a drog. Kell valaki hogy leszoktasson róla mégha nem is akarod, mert egyedül nem megy.... ha vele élsz meghalsz még idő előtt. *kis szünetet tartott, hogy összeszedje gondolatait* Egy valamiben tévedsz... én már sírtam utánad, nem is egyszer. *ismét mosolyogni kezdett, majd lassan odamászott Nearhez és leült elé* Bele kell törődni, igazi családunk már nem lehet, és ha ezen emésztjük magunkat csak szomorúak leszünk. Nemszabad irigykedni másra, inkább örülni kell annak, hogy ő nem érzi azt mint te vagy én. Egyikünknek sem voltak barátai, te sírtál az utálat miatt, én most sírok, hogy szeressenek. Egyik sem jobb a másiknál. Legyél optimista és örülj annak ami van. *adott egy gyorspuszit Nearnek, majd leült törökülésbe* Én már beleőrültem, neked nem szabad! *kihalászott a zsebéböl egy tablettát és bevette* |
Döbbenten nézett Shinken-re, majd elszomorodva oldalra pillantott. Nem válaszolt, újból s újból végighallgatta gondolatban a lány egyes mondatait, melyek igazán megmaradtak. Azt, hogy a család szenvedés, hogy nincs élet a halál után, s hogy szerencsésnek kéne mondania magát. Az utóbbi még egyszer sem fordult meg fejében. Hogy szerencsésnek is lehetne gondolni a helyzetét, hogy talán jobban járt azzal, hogy árvaházba került. Újból Shinken-re tekintett, s elkomolyodva végre megszólalt.
-Tudod Nee-san... Úgy gondolom, egyik sem jobb a másiknál. Hogy megértsük a másikat, a helyébe kellene hogy éljünk. Családom meg úgyse lesz soha, csak hiú ábránd.- mosolyodott el fájdalmasan egy pillanatra.- Szerencsésnek tartalak, mert volt családod, te szerencsésnek tartassz mert nem volt. Tudod, inkább sírtam volna a haláluk miatt, mint azért, mert senki nem volt ki szeressen... De mint mondtam, egyikünk sem tudja felfogni a másik fájdalmát... Az érzéseket illetve... Nem hiába akadékoskodtam annyi ideig és nem hiába bántam veled gorombán sokszor. Nem sírtam még senki után, s utánam se sírt senki, de tudom milyen szenvedni, és az érzéketlenség határán túllépni. Amit nem szeretnék, de te csak erre ösztönzöl.... Nee-san, ha jobb érzéketlennek lenni, miért jobb, ha mégis érez az ember? Gyűlölöm az érzelmeket, mert azokat soha nem fogom megérteni. Egyszerűbb megoldani egy bonyolult logikai rejtvényt, mint megérteni az emberek érzelmeit. Régóta ezen elvbe burkolózom, és mégis megtörtem... Gyengének és elveszettnek érzem magam ha szeretek, vagy boldog vagyok. Úgy érzem, hogy bűnt követek el magam ellen.- nézett ismét oldalra átkarolva felhúzott lábait.- Ezt a helyzetet is utálom.- dünnyögte. |
Tudod, nem olyan rossz a helyzeted mint amilyennek gondolod. Nekem voltak szüleim, de mindent megtettem volna érte, hogy ne legyenek...*egy pillanatra lecsukta a szemét majd újra a mozdulatlan emberre nézett* Ha kinézel az ablakon csak azt látod, hogy békésen sétálnak, vagy épp egy pillanatnyi családi vitába csöppensz bele, amiröl azthiszed, hogy hamar elmúlik, de nem. Beérnek a házba és az ártatlan gyerekkel nem törődve, aki még semmit nem ért az egészből ordibálni kezdenek, verekszenek, vagy épp a gyereken levezetve feszültségüket rákenik a saját mocskukat és őt bántják az igazi bűnös helyett. Nem minden család szép. Az enyém ocsmány volt. Az a legrosszabb, hogy szerettem őket. Az apámat, aki tömegeket gyilkolt saját java miatt, és ki engem tett minden katona ajándékává. s az anyámat, aki minden könyörgésem ellenére is boldogan helyettesített alkalmanként mikor már halálomon voltam, de nem értette meg, hogy ezzel okozza a legnagyobb fájdalmat. A szép család csak egy ábránd, amit nem érhetsz el soha mert az ember mindig jobbra vágyik. Szeretned kell azt aki miatt élsz, szeretned kell bár te nem kértél életet, se nevelést, se semmit amit adtak neked és szívböl elfogadtad, sőt még a szobád mélyébe zárva, amit szintén ők biztosítottak örültél is neki. A család csak kínzás és fájdalom, mert ha nem szeretsz megölög őket, ha nem szeretnek megölnek téged. Légy hálás az életért amit kaptál tőlük... de mégis mért kéne hálásnak lenni amikor el is rontják? Nekem az volt minden álmom, hogy egyedül lehessek valahol... valahol a sötétségbe ahol senki nem talál rám és mindent elfelejthetek, de nem ment. Nem ment mert tudtam, hogy megöltem őket és ezt minden ember így érzi aki nem elnyomottan élt egész életében. Megbánsz minden rosszat a sírjánál, és könnyekkel küszködve rogysz térdre vígaszra várva, amit senkitöl nem kapsz meg. Felfogod, hogy már nincs anya aki óvna és féltene és nincs apa aki segítene. Megbánod a rosszat, de mégis mit érsz vele mikor már nem mondhatod el annak aki ellen elkövetted? Tévhit, hogy angyal leszel halálod után, és isten oltalmazó karjai közt élsz majd örökké, mert angyal az, ki annak születik és mi nem vagyunk holmi boldogsághozó rabszolgák akik istennek szolgálnak, mert isten nincs! Csupán azt a csalfa emberi gondolatot nevezik annak ami ezt az egészet szülte. Ha meghalsz nincs tovább. Leleked tovább száll egy élettelen tárgyba ahol már nem érzel többé semmit , nem érzékelsz se fájdalmat se hangot.... *itt kis szünetet tartott, mert az eddig szónoklatra késztető ember elmozdult helyéről, eltüntetve ezzel minden friss gondolatot. Elment a kiszemelt, Shinken pedig új ember után keresgélve rátalált egy fiatal lányra kinek az előzőnél jóval eltérőbb gondolkodásmódja visszazökkentette az előbb pár pillanatra elmúlt szomorú hangulatába, és újabb érzéseket fakasztott benne* Szeretnél látni holtan? Látni ahogy hófehér arccal fekszek a sírban, nem hallani többé beteges gondolataimat és figyelni örökké béna mozdulataim sorát, ahogy elesek és felállok, ahogy a szívemet nyújtom feléd láthatatlanul, érezni, hogy valaki szeret, látni minden erőfeszítést amit érted teszek. Gondolom nem. De ha a síromnál kéne állnod, renzdüléstelen arccal figyleni ahogy a koporsómat a földbe eresztik, tudni, hogy sosem látsz többet, az igazi kínzás lenne. Újra hallanád a lövéseket a füledben, a koppanást ahogy összeestem mögötted, a szirénát, orvosok hangját, ahogy jelez a gép, hogy meghaltam, de mégsem. Arra gondolnál, hogy jobb lett volna akkor meghalnom , inkább mint most, hogy bárcsak sose találkoztunk volna. *újabb pár másodperces szünet* De ne félj, én addig élek amíg van ki visszahúz. Örökre melletted leszek, hogy szeresselek. De gondolj bele: halandó vagy, mint ahogy a szüleid is azok. Őket nemtudod visszahívni pár szép szóval, ők elmennek még akkor is ha a szíved szakad meg miatta. Szertnél családot, hogy boldog legyél, de nem gondolsz arra, hogy egyszer muszáj elhagyniuk. Szerencsés vagy, bár te máshogy látod, ez így van. Nincs kivel nevess, de nem is kell sírnod ha elmegy. Azért hagytak el, mert muszáj volt, vagy pedig mert volt eszük és szívük átérezni azt amit te átéltél volna.... Rossz, hogy nem látsz tovább az érzéketlenség falánál, bár már fejlődsz ezt el kell ismerni. Ne hidd, hogy senkid nincs akiben igazán megbízhatsz, akinek elmondhatod a titkot amit őrzöl, aki meghallgat és elfogad olyannak amilyen vagy. Pedig csak észre kéne venni, hisz ő sosem fog elszaladni semmi elől, mindent megtesz amit kérsz és mégha nem is ért meg teljesen, próbálja átérezni azt amin te mész keresztül és segíteni rajtad.... Persze lehet, hogy ezt csak én érzem így, és talán tévedek is. *halványan elmosolyodott és Near felé fordult* Te kaptad a legbolondabb angyalt a világon! Kicsit sajnállak is érte! |
-Miért?- fagyott le arcáról a mosoly, s kíváncsian nővérére nézett, várva azokat a bizonyos érveket. |
Szerintem több ez mint talán. De fogadd meg a tanácsomat, és ne akarj! Ha érveket akarsz, abbol is tudok jó sokat. *Nearre nézett majd vissza az emberére* |
-Talán. Kíváncsi vagyok, milyen az.- mosolyodott el halványan. |
/ upsz.. Keni voltam x) / |
Szeretnél igazi családot? Szülőkkel, mindennel. *még mindig az embert bámulta* |
-Nem volt...-szólalt meg csöndesen, kezébe véve új robotjainak egyikét, amivel nem túl nagy lelkesedéssel elkezdett játszani. |
*Felhúzta magát az ablakhoz és nem sok keresés után meglátta az aranyos kis családot. Hol Nearre hol pedig a családra nézett egészen addig amig el nem tűntek egy ház takarásában.* Neked sosem volt anyukád? *kérdezte kedves hangon, és remélte hogy Near végre mesélni fog. Tekintetét az egyik éppen egyhelyben várakozó emberre eresztette és a gondolatait hallgatta, hogy elterelje figylemét ha mégsem kapna választ* |
-Persze...- állt fel fapofával, majd ismét az ablakból kezdett el kifelé nézelődni. Most is természetesen az embereket, igen érdekesen festettek szemeiben, pedig azok csak átlagos hétköznapukat élték. Viszont mikor meglátott egy anyukát, és egy apukát sétálni kisfiukkal, elkapta tekintetét, majd letelepedett a kanapéra. |
*legurult a fiúrol és a hátán fekve röhögni kezdett, ami nagy nehézségek árán sikerült elfolytania. Mindkét kezét a szájára tapasztotta, és amíg meg nem nyugodott úgy is hagytam, majd felült és Nearre nézett* Én puhára estem... te jól vagy? *kérdezte még mindig a nevetéstöl könnyes szemekkel* |
Már meg se rezdült, hozzászokott az ilyen extrém helyzetekhez, mint például ez. Előbb egy biztos pont a megsüketüléshez, aztán pedig egy nagy puffanás, végül a visszamaradó tompa fájdalom és kényelmetlen póz. És a legvégén egy, a formalitások kedvéért feltett kérdés.
-Minden rendben? |
*odaállt mellé és próbált mindig oda figyelni ahova Near, ami persze nem sikerült neki, és az egész valami idegbeteg rángatózásnak látszott, míg végül egy rossz lépés miatt egy sikítással elesett (pont mint a parkban), csak most nem lett semmi baja a lábának mert alapbol volt. De Nearnek nem volt olyan szerencsés mert pont rá esett* |
-Ühhüm...-állt fel a székből, majd az ablakhoz lépett és az embereket figyelte. Vagy épp egy munkába sietőt, esetleg néhány ráérősen sétálgatót, vagy épp a boldog párokat, akik boldogságtól sugározva sétáltak. |
hát jó... de ha mégis szeretnéd csak szólj *mosolyogta, majd visszült Near mellé, pár másodperc után ismét felpattant és elbicegett Lesterhez megbeszélni a mobilvásárlás részleteit. Majd mikor végeztek visszament Nearhez* |
-Nem, nem szeretnék vele beszélni. Miről, kérdem én? Ha munkáról, akkor bizonyára lecsapná a telefont, vagy valami ilyesmi. Soha sem akart velem dolgozni. - nézte továbbra is a sötét monitort, várva valami csodára, hogy felvillanjon és fejleményeket közöljön Lester vagy valaki a Kira ügyről. |
De szeretnél beszélni vele nem? Majd én felhívom helyetted. *elindult a mobiljáért, de útközbe rájött, hogy azt sikeresen összetörte még régebben, így visszafordult és lebiggyesztett szájjal nézett valahová, közbe pedig arra gondolt, hogy egy új mobilt kéne venni (de persze ezt ki is mondta)* |
-Ugyan, nem süllyedek ilyen mélyre.- hagyta abba a hajcsavarást, és a falon elhelyezett monitorokra pillantott. |
[1209-1190] [1189-1170] [1169-1150] [1149-1130] [1129-1110] [1109-1090] [1089-1070] [1069-1050] [1049-1030] [1029-1010] [1009-990] [989-970] [969-950] [949-930] [929-910] [909-890] [889-870] [869-850] [849-830] [829-810] [809-790] [789-770] [769-750] [749-730] [729-710] [709-690] [689-670] [669-650] [649-630] [629-610] [609-590] [589-570] [569-550] [549-530] [529-510] [509-490] [489-470] [469-450] [449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [Korábbi]
|