Témaindító hozzászólás
[686-667] [666-647] [646-627] [626-607] [606-587] [586-567] [566-547] [546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
Bezárta az ajtót, majd a nappaliba igyekezett.- Lekéne venni róla a vizes ruhákat. Hozok valami pólót, nem tartok gyerekruhákat a házban. Meg kellene valami takaró is. És egy orvos is lehet elkellene, ha nem tér magához egy negyed óra múlva.- közben már a lépcsőn igyekezett felfelé a pólóért, és valami meleg takaróért. |
*lassan kinyitotta a szemeit és még lassabban felfogta hogy hol van. felült és előkotorta a telefonját. rácsodálkozott a kijelzőre ami szerint már 25e van.*azta! mennyit aludtam! Umei sama biztosan mérges már rám *a szája sarka lebiggyed* né! karácsonyfa! de széép! *hatalmas szemekkel bámulni kezdi a karácsonyfát, aztán füléig jutnak a hangok a konyhából. így hát halkan az emeletre battyog, villámgyorsan lezuhanyzik és üdén röppen a konyhába* jó reggelt! *köszön, aztán az órára pillant és módosít* -estét... |
*fölemelte a kislányt, bevitte a nappaliba és letettea kanapéra, segélykérő pillantást vetett Masahirora, fogalma sem volt mit kellene tennie* |
*Ahogy kinyílik az ajtó Lyra fáradtan Kita karjaiba esik. már a szemét is alig tudja nyitva tartni. Hiába van már bennt a melegbe, még mindig reszket, kezd kihűlni a teste. Már nincs is eszméleténél. Összefüggéstelenül motyog. -Apa......neee...az aletiométer...Iorek segíts!!!!! Ájultan forgolódott* |
Érdekelte ki is az, ezért letéve poharát, Kita után eredt. Megállt a nő mellett és érdeklődve a lányra vetette tekintetét. Egyből felsimerte, hisz nem is olyan rég látta a városban.- Szép estét.- köszönt apró mosolyt csikarva arcára. |
- Kinyitom. *feláll és az ajtóhoz megy, bele se gondol, hogy mi van ha egy betörő, vagy éppen Tim áll a túloldalon, kinyitja az ajtót, és végigméri a kislányt* - Szia, mit keresel itt? *kérdezi kedvesen* |
Ujjai lassan átfonódtak a pezsgővel telt poháron, majd óvatosan felemelve azt, a nőre tekintett.- Sok mindenre, de mivel ünnep van, az együtt töltött karácsonyra.- mosolyogta, majd koccintott Kita-val, és finoman belekortyolt az italba, minden zamatát kiélvezve. |
*Didergő, teljesen átfagyott, reszkető léptű kislány közeledett a ház kapuja felé. Már két éjszakája nem aludt. Holt fáradt volt. Daimónja egér alakjában reszketett Lyra kabát zsebében. Lyra kinyitotta a kaput, és a bejárati ajtóhoz sétált. Csöngetett.* |
- Hát akkor...Karácsony van. *megborzolja a haját, és határozott mozdulattal felbontja a pezsgőt, kicsit mintha már rutinos lenne benne, és tölt mindkettőjüknek* - Te mondd meg hogy mire koccintsunk. *szemei sejtelmesen megcsillannak* |
-Nem is kell, nincs mit köszönni.- mosolyogta. |
*a férfi szavai felrázták képzelgéséből* - Nagyon jó itt. Soha nem tudom elégszer megköszönni... |
Ő is mélyen elgondolkozott, de inkább a munka terén. Észébe jutott Shuichi, még mindig nem beszéltek meg semmit, illetve ő sem szerzett még embereket. Bár elég nehéz lett volna úgy, hogy egész nap pihenget, és nem dolgozik. Kicsit szégyelte a dolgot, dehát az elmúlt hónapokra tekintve, kijárt neki ez a luxus is. Végül visszatért a valóságba, az ezelőtti téma néhány mondata is élénken csengett vissza gondolataiban. Nem szívesenen boncolgatta volna saját, s Kita múltját, ezért igyekezett másfelé terelni a szót.- Remélem nem olyan rossz itt. Meg persze, mindent nyugodtan használj kedvedre.- somolyogta. |
*fellélegzett, és ő is elmosolyodott, kicsit nyomasztotta hogy Masahiro csak barátként tekint rá, de végülis nem is kell több...vagy igen? gondoloatai egy pillanatra elkalandoztak* |
-Nem célzásnak szántam. Úgy értem, örülök, hogy van velem egy barát. Már unalmas volt egyedül.- mosolyodott el kedvesen. |
- Sajnálom. *Szomorúan lehajtja fejét, szeretné azt mondani, hogy ő nem akarja kihasználni Masahirot, és nem is a pénze miatt van itt, egyáltalán nem is akarta belekeverni, de nem biztos benne hogy a férfi hinne neki* - Tim azt hiszi, hogy megcsaltam, ezért akar bosszút állni... Ezt nevezi ő kihasználásnak, pedig csak egyszer a parkban éjszakáztam...Onnan tisztán lehet látni a csillagokat...gyönyörűek...*elmosolyodik, miközben visszaemlékszik, aztán kis szünet után komolyan folytatja* - Már senkim sincs, ki vagyok lakoltatva, sehova se tudok haza menni. Csak egy szavadba kerül és nem látsz többet, inkább elmegyek, minthogy rossz emlékek jussanak eszedbe rólam, mert nem akarlak szomorúnak látni. |
-Természetesen, bár bevallom, senkinek nem teregettem ki életem intim részeit még. Nos én sem vallhatom magam szentnek, gondolom, valamelyest ismeri az együttesek világát. Még fiatalabb koromban, amikor a zenekarunk teljesen tetőfokon volt, koncertől függött egy egy éjszakai kaland. Aztán idővel ez már mind jelentéktelenné vált, megkomolyodtam és teljesen hidegen hagyott ez a téma. Utána jött egy nő... Legnagyobb sajnálatomra teljesen beleestem, olyan volt mint maga, vagyis... te. Sajnálom, a magázást.-mosolyodott el egy pillanatra, majd ismét elkomorodott.- Legalábbis külsőt illetve, csak picivel hosszabb hajjal. Belülről, először egy kifinomult, szerény nőnek tűnt. De csak kihasznált, rendesen ki is zsebelt... -ejtett egy apró, bánatos mosolyt arcán.- Miután elhagyott, egy nővel sem álltam le, nem fojtattam semmiféle viszont... Kizárólag baráti alapon... Ennyi... Bevallom, veled kicsivel másképpen viselkedem. Nos, ennyi.- tekintett fel Kita-ra elmosolyodva, leplezve, melankólikus hangulatát, a múlt felidézése miatt. |
- Szóval ez az ő véleménye... az igaz hogy nem ő volt az egyetlen férfi akivel lefeküdtem...nem voltam had ne mondjam ki hogy mi...csak egyszerűen...hm...*látszott rajta hogy keresi a megfelelő szavakat* - Sok barátom volt Tim előtt...de ha már ilyen szépen kifejtem a szexuális életemet, ami végülis minden problémám forrása, te is mondhatnál pár szót... Így korrekt, nem? *a férfi szemébe néz* |
-Az igazságot.... Az ő kifejezéseit nem lehet szaloképesen elmondani, de istenbocsássa szajhának nevezett... Ezen nem gondolkodom... Nem hiszek neki... De... Fenyegetően s egyre csak mondta, hogy megfogom bánni mindennemű segítségem.... Nem félek, nem érdekel, magam ajánlottam, magam ejtettem csapdába, ha így tettem. Csak az zavar, hogy nem tudom az igazságot... Hiszen, nehéz hinni egy bűnöző becstelen szavainak. Iszonyatosan érzem magam, amiért ezt így kelett elmondanom, és talán meg is sértettem vele, de jobb őszintének lenni.- mosolyodott el halványan, kissé szomorúan. |
- De mégis gondolkodsz. Jó tanácsokkal? Hm...mit akarsz hallani? *szíve egyre gyorsabban vert, igazából maga sem tudta miért* |
- Nem, csak jó tanácsokkal látott el... Nem szabadna egy ilyen alak szavain bármit is gondolkodnom...-sóhajtotta, összekülcsolva ujjait, amint az asztalra könyökölt. |
[686-667] [666-647] [646-627] [626-607] [606-587] [586-567] [566-547] [546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|