|
Témaindító hozzászólás
[686-667] [666-647] [646-627] [626-607] [606-587] [586-567] [566-547] [546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
*figyelmesen hallgatta a férfit* - Megfenyegetett? *kérdezte aggódó pillantással, aztán szájához kapott és komoly ábrázattal várta a folytatást* |
-Tehát...-vált arca halálosan komollyá.-Összezavart. Csodállom ezért, keveseknek sikerült eddig. Másrészről megvetni való a gyávaságas, ahhoz képest, hogy mily könnyedén szegezi az ember fejéhez a fegyvert... |
*komolyan nézett a férfira, szerinte is meg kell ejteni ezt a beszélgetést, jöjjön aminek jönnie kell, komolyságát azonban csodálkozás váltotta fel, amikor a jegesmedvét említette Masahiro* |
Ő is lassan végzett az evéssel, bár sohasem volt a gyors evés híve, mégha ki is lyukadt a gyomra.- Örülök, hogy ízlett. Nos... Tudom, hogy nem a megfelelő nap, pillanat ez, de muszáj lesz elmondnaom valamit, bár feltételeztem tekintetéből, hogy nem éppen tudatlan az ügyre nézve. Szóval, tegnap volt egy kissebb találkám azzal a bűnözővel. Meg volt szerencsém egy hatalmas jegesmedvét is látni Tokio városban.- mosolyodott el, elég viccesnek találta a tegnapi medvés helyzetet, így visszagondolva. |
- Köszönöm, nagyon finom. *megtörli száját a szalvétával* |
-Viszont.- mosolyogta, majd ő is nekilátott az evésnek. Örült, hogy Kita értékeli főző tehetségét, jó pár évet gyúrt rá, hogy tökéleteset alkothasson. |
- Akkor jó étvágyat. *csillogó szemekkel nézett végigaz ételeken, aztán nekilátott, úgy evett ahogy illendő, mégis volt benne valami megmagyarázhatatlan mohóság, tényleg éhes volt* |
-Akkor együnk. - állt fel, majd a konyha felé indult. Fénysebességgel megterített, s az asztalra pakolta a kajákat. Még hozott a bárból egy pezsgőt is, hogy valami különlegessel is kifejezzék ünneplésüket. |
*furcsán a férfira tekint mikor elkezdi a mondatot amit mégis félbehagy, Tim zaklató telefonhívásaiból megtudta hogy találkoztak, de azt nem tudta hogy Tim miket beszélt össze vissza róla, és hogy Masahiro ebből mennyit hitt el, ha rákérdez a férfi biztosan őszintén válaszolna, bár az is lehet hogy akkor végleg az utcára kerül, gondolatai összekuszálódnak és az étel hallatára végül elmosolyodik, azt tudja hogy a férfi nagyon jól főz, és kicsit éhes is volt* - Szivesen megkostolnám... |
-Talán igaz...- nyögte ki egyik kusza gondolatát, de gyorsan ajkaihoz kapta kezét, s terelni igyekezte a témát.- Igen, persze, ünnepeljünk. - somolyodott el.- Főztem ezt azt unalmamban, szóval ha éhes vagy, csak szólj. |
- A lényeg, hogy 18 évesen rossz kislány voltam...nagyon rossz...és a szüleim ezt sohasem fogják elfelejteni, ahogy én sem. Bocsánat...most karácsony van, örülni kellene... |
Felvonta egyik szemöldökét, nem igazán értette amit Kita mondott.- értem... Vagyis... nem...- nézett le a földre. |
- Mert...*sóhajtott* - Sohasem... áh...mindegy...*leült a padlóra* - Nem lehet hogy egyik pillanatról a másikra a pokolból a menyországba kerülök. Igazából...fel akartam hívni a szüleimet....de amikor megmondtam hogy ki vagyok, közölték hogy nekik nincs ilyen nevű lányuk. *letörli az arcán végigfolyó könnycseppet* - Sohasem tudom elégszer megbánni...amit tettem... |
-Miért?- kérdezte továbbra is Kita-t nézve, ám már nem éppen oly mosolygósan. Kíváncsian, s egyben lesújtottan, remélte nem igaz, amit Tim mondott. |
*rámosolygott Masahirora, aztán visszatekintett az albumra, időközben megnézte az abban lévő néhány képet, szemei szomorkássá váltak, és magához szorította az albumot* - Túl jó vagy hozzám. De én ezeket nem érdemlem meg...*a padlóra meredt* |
Öreült, hogy örül Kita az ajándéknak, ám ő is nekilátott kicsomagolni sajátját. Érdeklődve szemlélte a könyvet, majd a hozzá tartozó szemüveget. Szépen ki is próbálta, s teljes odaadással kezdte nézegetni a könyv lapjait.- Nahát. Teljesen más így nézni egy könyvet. Izgalmasabb. -mosolyogta, majd levette a szemüveget, s a lányra tekintett. |
- Köszönöm... *hebegte, a puszira elpirult, majd óvatosan elkezdte kicsomagolni az ajándékot, amikor meglátta az albumot, saját nevével ellátva néhány percig megbabonázva nézte, de igazán akkor maradt tátva a szája amikor felemelte a nyakláncot és az megcsillant a lámpa az égők fényénél* |
-A...Arigatou... -lepődött meg, egyre inkább úgy hitte, hogy Tim csak átakarta verni. Letette maga mellé az ajándékot, majd felállt, s előkaparta a karácsonyfa alól a Kita-nak szánt ajándékát. A nő elé lépett, majd felé nyújtotta, egy apró puszit nyomva Kita arcára.- Boldog Karácsonyt.- mosolyogta kedvesen. |
*mosolyogva viszonozta a biccentést, majd a karácsonyfára tekintett kissé bizonytalanul* - Azt hiszem, mostmár fölösleges a fa alá tennem...*közelebb ment és a férfi felé nyújtotta a csomagot* - Boldog Karácsonyt...és köszönöm, hogy itt lehetek...meg mindent... |
Mély gondolkodásából Kita lépteinek halk zaja rázta fel. Kissé lassan reagált, de végül a nő felé tekintett. Eszébe jutottak a tegnap hallottak, majd az, hogy mennyire vágyott már egy családiasabb karácsonyra. Szélesen elmosolyodott, majd biccentett fejével üdvözlet képpen. |
[686-667] [666-647] [646-627] [626-607] [606-587] [586-567] [566-547] [546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
