|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.01. 18:56 - |
Csináltam egy új színhelyet,hogy legyen egy sajátom is :-) Mindenkit várok szeretettel :) |
[463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
Nem.*azonnal válaszolt és közelebb ment* Lehetünk csak barátok? Csak addig,míg hozzá nem szokok az új helyzethez és hozzád is újra...*halkan*
Ugye nem haragszol és jó lesz így?*mosolygott* |
*Lehajtotta a fejét és szomorúan sóhajtott.Úgy érezte,hogy bármit is tenne,az hiábavaló lenne.* Értem...*mondta ki végül halkan* Sajnálom,hogy miattam elment a barátnőd,látom,hogy sokat jelentett neked...Szeretnéd,hogy elmenjek?*nézett oldalra,nem szeretett volna semmit sem erőltetni* |
*Két csepp könny gördült le az arcán,mintha azt szimbolizálnák,amit Kirara érzett.Az egyik azért,mert boldogsággal töltötte el Karl minden szava,a másik,mert Suzuna elment.Nem akart a két személy közt választani és érezte,hogy így nem lesz boldog.Kettőt hátra is lépett.*
Ne haragudj! Tudod,hogy mit érzek,de...keserű a szívem és nem tudok őszintén mosolyogni...*suttogta* |
*Szomorú lett, és Kirara után futott, de egy fa mögött még éppen időben bújt el, mielőtt megláthatták volna. Mostmár végképp úgy érezte csak zavarna ^^" Nagyon szerette Kirara-t és ő volt az egyik legjobb barátnője, de nem akarta széthúzni az életét, és bár nem tudta igazán milyen szerelmesnek lenni, azt tudta, hogy most barátnője erre koncentrál. Mosolyogva nézte őket,közben így gondolkozott:* "Kirara, tudnod kell, hogy nálad jobb barátot ha akarnék sem tudnék kínánni, mert lehetetlen! Élj boldogan, de úgyis tudod, hogy nem ez lesz az utolsó találkozásunk! Ígérem...Ég áldjon!" *behunyta a szemét, majd pár pillanat múlva eltűnt* |
Amii köztünk van,az több,mint barátság és mindig is több volt.Harcolhatunk is ellen,de minek? Ez nem meggyengíti a kapcsolatunkat,hanem erősebbé teszi! Kirara...engedd,hoyg szeresselek,ne legyél megint egyedül...*suttogta a lány fülébe,majd érzékien megcsókolta  * |
Hogy megengedem-e? Hisz sosem kértél engedélyt és mégis mindig velem voltál...jóban is,rosszban is...azt hiszem ez sosem változik.*halvány mosoly jelent meg az arcán* De félek az újtól és nem szeretném,ha a barátságunk tönkremenne...*mondta halkan* |
Hát talán Suzunát most el kell engedned és ő el is megy,de valaki mindig veled marad...*felbiccenti a lány fejét és mélyen a szemébe néz* Én mindig veled leszek,sosem hagylak egyedül! Ha kell egy váll,amin kisírhatod magad,az enyém mindig itt lesz,ha meg akarod oszani valakivel az örömödet,arra is én ott leszek...Mindig,mindenhol csak és kizárólag veled! Megengeded?*kérdezte halkan és még mindig mosolyogva* |
Én csak...csak...Igaza van Suzunanak,mert anyáskodom felette.Nem maradhat mindig velem,hisz neki is van egy élete és hagynom kell élni,de...de nehéz,mert olyan rég ismerem és most elment és hagynom kell elmenni...*a fiúhoz bújva keres menedéket* |
Kirara várj! Ne haragudj Suzuna!*inetett és a lány után futott*
*Hamar utol is érte és magához szorította.* Mi a baj? Miért futottál el? Nem kellett volna mondanod valamit...nem is tudom,csak...*zavartan pislogott* Kirara,nem bírom nézni,hogy szomorú vagy... |
É...értem és ne haragudj,ah nem engedtelek felnőni...Gommen...*nem tudta,hogy mit mondhatna még,szörnyen érezte magát,hogy nem vette észre,ami történt,ezért elszaladt* |
*Csak csendben figyelt xD* |
*Már el is kezdte az edzést, de a kiáltásra felfigyelt, és egy vissza pattanó shuriken elvágta a kezét. Felszisszent, és gyorsan ellátta a sebet, ami szerencsére nem volt túl nagy és túl mély ahhoz, hogy akkora fájdalmat okozzon, hogy ez megzavarja a gyakorlatot. Még ugrott egypárat, aztán intett Kirara-nak. Amikor a macska mellé ért, szomorú mosollyal mondta:* -Ne haragudj, hogy köszönés nélkül mentem el! Tudom, hogy jóbarátok vagyunk, de ha mindig Rád támaszkodom, akkor sohasem leszek igazán felnőtt. Márpedig én már az vagyok. De még egyszer is, gommenasai! Nem volt szép dolog tőlem, de úgy éreztem zavarok! *mélyen meghajolt előtte, és nem állt fel addig, míg a "lány" meg nem szólította* |
Veled fogok menni!*jelentette ki határozottan,majd felvette párduc alakját és követte a lányt a földön.Még sosem futott olyan gyorsan,mint akkor,nem akarta szemelől veszteni a lányt.* |
*Miután elengedték egymást,úgy döntött,hogy beviszi a lányok szobájába a reggelit.Keyshia még nagyban aludt,mert kimerítette az edzés,ezért Suzunahoz ment.Szomorúan látta,hogy a lánynak hűlt helye.*
Karl! Nekem most el kell mennem! Suzuna köszönés nélkül ment el,de ez nem vall rá...Ha akarsz jössz,ha akarsz maradsz,de meg kell értened...az a lány nagyon jó barátom és miattunk érezte magát kényelmetlenül...*mondta halkan,majd felvette a nagymacska alakját és elrepült.*
Suzuna!*kiabálta az út alatt és néha hátra is pillantott,hogy a fiú követi vagy sem* |
/Halihó! :D Látom amíg nem voltam egy kawaii kis szerep alakult ki :P Ennek örülök :D Most akkor legyen úgy, hogy Suzuna alszik ^^/
*Korán reggel felébredt, egyedül a vendégszobában. Szeretett volna búcsúzni, hiszen egy ninjanak mindig gyakorolni és hajtani kell, tudja, hogy ezalól ő sem kivétel. Gyorsan felöltözött és összepakolt, rendet teremtett a szobában. Résnyire nyitotta szobájának ajtaját, halk beszélgetést hallott. Azonnal felismerte Kirara hangját, de a másik hang egy férfi hangja volt, aki ismeretlen számára. Óvatosan kinézett és halványan elmosolyodott ahogy figyelte a történeteket. Visszacsukta az ajtót, és írt egy levelet amiben elköszönt kedves barátjától és gratulált, hogy párra talált :) Pár pillanat múlva már ott sem volt, csak az asztalon heverő, szürkésen csillogó shurien jelezte, hogy itt járt...* |
*Kicsit meglepődött a fiú hevességén,de ennek ellenére is élvezte a csókot.*
Ez csak egy pici csók volt,nem jelenti,hogy már a karjaidba omlottam,nem szeretném,ha esetleg félre lenne értve...*mondta halkan* Most valami elkezdődött,amit nem szeretném,ha siettetnénk...majd meglátjuk,hogy mi lesz belőle...*mosolygott* Most el kéne,hogy engedj...azt hiszem...*mondta kicsit zavartan* |
*Mintha csak egész életében erre a csókra várt volna.Nem érdekelte sem a hely,sem az idő,sem semmi más,csak is Kirara.Hevesen magához ölelte és forrón viszonozta a csókot.Ez volt életük első közös csókja,mégis olyan volt,mintha mindig ezt csinálnák,mert az ösztöneik nem csaltak és érezhető volt,hogy a két fiatal mennyire szereti a másikat.* /Kawaiiság 4ever xDD/
Kirara...*meg sem tudott szólalni,csak ölelte és ölelte a lányt* |
*Hátrálni kezdett,de meggondolta magát.Olyan régről ismerte Karlt és olyan jól ismeri is.Sosem mondta ki,de hasonlóan érzett iránta,mint ahogy a fiú is.Ez az érzés benne sem múlt el az évek alatt,sőt,ha lehet még erősödött is,mikor irigykedve nézte,hogy körülötte sok mindenki boldog a párjával. Tudta,hogy Karl az emberi alakját jobban szereti és,mivel a fiú is abban volt,hát ős ie felvette a női alakot.Közelebb ült és közelebb és még annál is közelebb,majd lágyan megcsókolta (végre :P)* |
Az,de tudod,hogy te teszed főként azzá...*jegyezte meg halkan és széles mosollyal* No nem baj,majd várok...Ha ennyi évet kibírtam,de...Kirara...nem kaphatnék csak egy pici puszit tőled? Csak,hogy a remény ne vesszen el...kérlek...*elővette a könyörgősebb én jét és úgy nézett a lányra xD,majd lehunyta a szemét,mintha csak bízna vagyis reménykedne az igenben* |
Semmi baj.*megnyalja Karl arcát* Kicsit furcsán reagáltam én is,de nem szoktam az ilyen kapcsolatokhoz,mármint amit te szeretnél tőlem...*a vastag bundától ugyan nem látszott,de elpirult*
Te kicsit más vay,mint én.Te az emberi alakodat használod többet,én a macskát,te természetesen viselkedsz,de én kicsit idegenkedek még tőled...Bonyolult,igaz?*halványan elmosolyodott* |
[463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
