|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.05. 20:25 - |
| Üdvözlök Mindenkit a Tokyo Mew Mew Caffezóban!Zoey vagyok.Szeretettel várok MINDENKIT aki egy forró tea vagy kávé mellett kíván beszélgetni.Jöhetnek halandók,démonok,szellemek,BÁRKIK,akik szeretnek egy egy szép Caffézóban üldögélni,és beszélgetni...;) :)) ^_^ |
[1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [Korábbi]
*Meglepetésében nem is tudott mit mondani, annyira örült, mint még talán soha. Boldogan vette el a nyaklácot, a fiú segítségével fel is tett rögtön. Az íróasztalához sétált, és egy kis tükröt vett elő, majd megcsodálta a gyönyörű ajándékot. Ragyogó szemekkel fordult Antony felé, majd elkiáltotta magát*
-Köszönöm! Nagyon, nagyon, nagyon köszönöööm! *közben a fiúra ugrott, jó szorosan átölelve őt   * |
*viszonozta a csókot* -Hát hogyan felejtettem volna el kincsem?*mosolygott, majd zsebéből elővett egy apró dobozt, amiben egy aranynyaklánc volt, egy cica alakú medállal*-Boldog Szülinapot Cicám! |
*Nagyra nyíltak a szemei, először az ijedségtől, hogy "volt valaki" aki fontosabb volt nála, hiszen rögtön egy másik lányra gondolt...utána már boldogságában nyíltak nagyra csillogó, barna szemei, hiszen Antony mégsem felejtette el ^.^*
-Hát emlékszel? Tényleg emlékszel erre? *lassan közel hajolt a fiúhoz és lágyan megcsókolta* |
-Igen...volt valaki aki most egy ideig fontosabb volt. De ő nem egy lány. *mondta komolyan* Az apámmal...szóval voltak problémák. De ezt most hagyjuk...inkább had foglalkozzak végre veled.*simogatta meg a lány arcát* -Hiszen ha jól tudom, most lesz a szülinapod.*mosolyodott el* |
-Hát, azt hittem van valaki aki már fontosabb neked, mint én, és talán nem akarsz megbántani ezzel, és azt gondoltam ezért hanyagolsz...Olyan magányos voltam nélküled...*suttogta a paplant nézve* |
-Most nem akarok megntségeket sorolni, hogy miért nem jöttem...de semmi magyarázat nem lenne megfelelő. De honnan vetted azt a butaságot, hogy szakítani akarok veled?*kérdezte furcsálva és kérdőn nézett a lányra* |
*Karba tette a kezeit, és oldalra nézett, aztán szeme sarkából figyelte a fiút, de pár másodperc múlva megenyhült, mert már hiányzott neki a szerelme*
-Hát, valóban, rám se hederítettél! De azért egy kicsit megértem, hiszen ott voltak a vizsgák...de a hétvégék még szabadok voltak! Antony...öm...te...szakítani akarsz velem? *kérdezte halkan és könnyektől csillogó szemekkel. Muszáj volt megtudnia az igazságot...* |
-Igen, tudom.*mondta halkan*-Nem akartalak felébreszteni, csak....már nem bírtam tovább nélküled és gondoltam bejövök. Tudom, biztosan dühös vagy, hiszen nem foglalkoztam veled, és azt is megértem ha most elküldesz.....*sütötte le szemeit* |
*Még nem aludt el egészen, bár már félálomban volt. Valamit halkan nyöszörgött Antonyról, hogy mennyire hiányzik neki és hogy mennyire szereti...Aztán a csóktól felriadt. Megdörzsölgette a szemeit, félve és kicsit dühösen nézett Antony-ra*
-Antony?! Mit keresel itt? Este 10 óra van...ugye tudod? |
*Alighogy Zoey elaludt Antony autója gördült be az udvarba. Mivel nyitva találta az ajtót így bement. Zoeyit kereste, hamarosan meg is találta az ágyon fekve.*-Milyen édesen alszik, mint egy igazi Hercegnő*gondolta**leült az ágy szélére és a lányt simogatta, majd egy apró csókot lehelt arcára* |
*Szomorúan nézett ki az ablakon, Antony ma sem látogatta meg...* "Talán haragszik rám valamiért? Megbántottam valamivel? Vagy egyszerűen csak van valaki más lány az életében, és már nem engem szeret? Szakítani akar velem...?" Minnél inkább gondolkodott ezen annál inkább szomorú lett...Magányosnak érezte magát, most már a legjobb barátnője Suzuna is elment, hónapok óta már...Antony-t pedig már múlthéten is hívta, de ő túl elfoglalt volt egy randihoz. Zoey lassan végzett a szokásos nap végi takarítással a kávézói részben...Fáradtan toporkált be a fürdőbe, ledobta magáról a ruháit, és egy nagy, csalódott sóhaj kíséretében a zuhanyzó rózsa alá állt, úgy érezte a forró víz egy kicsit lemossa róla a szomorúságot is...Miután végzett, megtörölközött és felöltözött pizsamajába, szobájába ment, hogy tanuljon, de túl fáradt és elkeseredett a tanuláshoz, ezért inkább lefeküdt aludni, de nem bírt. Azon vette észre magát, hogy a párnája nedves lett...Nedves a sós könnyeitől. Miért sírok...? *kérdezte félhangosan magától, de persze tudta...* -Antony...úgy hiányzol, és te még csak egy sms-t sem vagy képes dobni...Pedig holnap lesz a szülinapom...és te tudod...17 éves leszek, de téged ez sem érdekel...nehem...*a könnyei patakként csurogtak le az arcáról, szemei lassan kezdtek le lecsukódni, Zoey aztán végül álomba sírta magát...* |
-Viszlát. -intett a férfi után kérdő tekintettel, kíváncsi volt hogy fért a ruhájába annyi cucc, kezdett gyanakodni arra, hogy talán tényleg létezik olyan, hogy varázslat, ám ezt gyorsan elhesegette gondolataiból. Megitta maradék teáját, majd kifizette mindkettejük rendelését, hisz Hidetada olyan gyorsan elment, hogy még arról is megfeledkezett, fizetnie kéne. Felállt, majd felkapva táskáját, elindult hazafelé. |
- Mindegy hogy mikor issza a teát. Mert nem az idő a lényeg. Az idő adott, a teret viszont lehet befolyásolni. *Hirtelen ketyegni kezd valami, a fiú körbetapogatja magát, mintha nem tudná melyik zsebébe tette a keresett tárgyat, a kabátja ujjából végül kihúz elősször egy galambot amit aztán el is enged, aztán egymás után négyféle kendőt, egy pár tornacipőt, egy többszáz évesnek tűnő matematikakönyvet, egy boldog szülinapot feliratos bögrét végül egy ébresztőórát, ami a hang forrása, tekerget néhányat az órán és az abbahagyja az idegesítő ketyegést* - Elnézést, de most mennem kell, nagyon sajnálom hogy félbe kell szakítanom a társalgást egy ilyen varázslatos hölggyel, de muszály mennem. *gyorsan megissza maradék teát, az imént kihajigált holmikat visszarakja eredeti helyeikre, még a fogast is visszatuszkolja kalapjába, aztán búcsút int és kiviharzik a kávézóból* |
-Éppen ezért mondtam hogy a kettő nem egy s ugyanaz. - mosolyogva ő is belekortyol teájába.- Majd kipróbálom egyik reggel, kíváncsi vagyok a hatásra. |
- Hehe, egyik sem vagyok igazán. És nem, a kettő teljesen más. Mint már mondtam a bűvészek egyszerű trükköket használnak a közönség becsapására, a varázslók viszont varázsolnak. *mosolyodik el sejtelmesen, kihozzák a teákat, a sajátjába azonnal belekortyol* - Hm, finom. Van egy barátom aki azt szokta mondani hogy egy jó tea félig már elég ahhoz hogy jó napod legyen. |
-Nekem is megfelel a tea. Szóval maga mégsem egy bűvész, hanem egy varázsló?- néz rá érdeklődve.- Nem egy s ugyanaz a kettő.- somolyogta. |
*Megrázza a fejét* - Én művelem. *Jön a pincér, Hidetada rendel egy csésze teát és kérdőn néz a nőre hogy mit szeretne* |
-Talán maga hisz a varázslatban?- tekint fel az étlapról Hidetada-ra. |
- Értem. *kicsit csalódottan dől hátra a székében, majd ő is az étlapot kezdi fürkészni* |
-Nem igen, inkább a logikára alapozom a gondolkodásmódom.- mondja miközben ugyan belenéz a férfi szemeibe, de inkább az étlapot kezdi el fürkészni. -Értékelem a bűvészeket, hisz ahhoz is kell némi tehetség, illetve logikus gondolkodás. |
[1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
