|
Témaindító hozzászólás
|
2007.10.13. 23:26 - |
| Afrika |
[420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
Cyril,ne...látszani fog...*suttogta,de látta,hogy hiába,ezért akár egy vad,mely megadja magát vadászának,hagyta és élvezte a dolgot.* Most egészen más vagy,mintha nem fognád vissza magad és teljes szerelmeddel szeretnél...Ez olyan jó,annyira boldoggá teszel,de...de had tegyelek én is azzá...*suttogta mosolyogva nézve kedvese szemeibe*
*Egyre lejebb és lejebb kezdte csókolgatni kedvese testét.Puha csókokkal borította el Cyril izmos felsőtestét,majd úgy nyalt rajta végig,mint a legédesebb fagyin.Néha kacéran felpillantott rá,hogy élvezi-e.  Tekintetével végig pásztázta férje meztelen és hivogató testét,majd ujjai gyengéd érintésével elért arra a helyre,ahol a legnagyobb örömet okozhatja neki. :$ Látta rajta,hogy a fiú már így is nagyon felizgult,de Naynak ez nem volt elég,hisz azt szerette volna,ha szerelme is jobban élvezi,ezért ajkaival mohón folytatta,amit kezével abbahagyott. :$* |
*Egy idő után egyre szenvedélyesebben és gyorsabban mozgatta az ujjait, lehetett érezni, amint vágyai egyre csak fokozódnak. Lassan hátradőlt, magára húzva kedvesét, és vadul csókolta a nyakát. Erősebben bele is harapott, mire harapása és szívása egy lilás-vöröses foltott hagyott a selymes bőrön.* |
*Egész halkan felsikított az élvezettől,egyre jobban és jobban élvezte kedvese kényesztetését.Teste már annyira remegett,és annyira ficánkolt,hogy az ágy halkan meg-megreccsent alattuk.*
Cyrilh...nemh bíromh...túlh jóh...túlh..jóhh...*mondta szuszogva egy csók után,majd hirtelen megfeszült az egész teste és kéjesen felnyögött.  Gyengéden végig karmolta kedvese hátát,lábaival pedig egy pillanatra szerelme kezét zárta össze. :$ Kapkodva vette a levegőt,miközben teljesen elterült az ágyon.Óvatosan rámászott Cyrilre-összeszedve minden erejét- és lágyan csókolgatni kezdte őt.Szeretett volna most ő örömet szerezni férjének,de érezte,hogy kell még neki pár perc,hogy erőre kapjon.* |
/xDD/
*Halkan felnyögött miközben nyelvével kedvesébe hatolt :$$ mert egyre jobban élvezte, hogy szerelmének ennyire örömet szerez. Hol ajkaival, hol ujjai ritmikus mozgatásával kényeztette Naysha-t, közben néha-néha egy szenvedélyes csókban forrt össze a mézédes, puha ajkakkal* |
/Wow,korán keltél xD/
*Szíve azonnal gyorasbb ritmust kezdett játszani,ahogy Cyril kényesztetni kezdte.Kéjes nyögéseit csak azzal tudta elfojtani,hogy néha meg-megcsókolta kedvesét,közben szabad kezével játszott  *
Cyrilh...mégh...mégh...folytasdh,akaromh...*kérlekh...szuszogta kipirult arccal :$,mert valahogy a különleges hangulat miatt jobban élvezte,mint szokta és azt akarta,hogy kedvese folytassa.* Éreznih akaromh a szeh...relmedh...többeth...mégh...többeth...*ajkaiba harapva próbálta elfojtani hangját,de közben egyre jobban ficánkolt a fiú karjai közt.A boldogság,a szenvedély és az élvezet egyszerre ülti kipirult arcára* |
-Örülökh, hogy...élvezedh Cicuskám...*suttogta szaggatottan, mert közben ő is egészen izgalomba jött attól, hogy örömet okozhat szerelmének. Kezei lassan lejebb ereszkedtek, és kedvesét kezdte vele kényeztetni, miközben ajkai Nay kebleinél jártak. Óvatosan bele harapott a selymes bőrbe, nyelvét húzta rajta többször végig. Ahogy haladt egyre lejebb és lejebb, egyre nagyobb odaadással és szenvedéllyel "dolgozott". Néha-néha felpillantott Naysha-ra, szemeiben látszott, hogy boldog volt, hogy vele lehet.* |
Ez...ez annyira jó...minden porcikám remeg a közeledben...*suttogta halkan,egy kicsit még el is pirult ^^"  ,majd megfordult,Cyrillel szemben és miközben tovább élvezte a simogató mozdulatokat,szenvedélyesen megcsókolta őt  Gyengéden át is ölelte közben kedvesét és lágyan végig szántott körmeivel férje hátán,egészen a nyakától a derekáig,jelezve,hogy nagyon élvez mindent.* |
-Én is szereltek...*súgta kedvese fülébe és apró csókjaival és nyelvével Nay nyakára tért át, közben egyre szenvedélyesebben simogatta a lány kebleit  * |
Milyen bőkezű ajánlat az a tíz pont egy ötös skálán...*suttogta halk sóhajok közt,hisz Cyril teljesen elvarázsolta gyengédségével  *
Annyira szeretem,mikor harapdálod a fülemet...ez annyira te vagy...Édes kisegér...csak fel ne falj...*mondta viccesen xD,közben kezeivel gyengéden simogatta a fiú combjait.Úgy érezte,hogy akár egész nap el tudna ülni így Cyril ölében és élvezni ezt a jól eső simogatást.* Olyan meleg a nyelved,annyira jó érzés...minden porcikám beleborzong...óh Cyril...annyira szeretlek...*suttogta kedvesen* |
*Megbabonázva figyelte kedvesét, már maga az ruha is elég volt, hogy Naysha az ötös skálán csillagos ötöst kapjon xD Ez a mutatvány eléggé lázba hozta, és az ajkába harapott, hogy elfojtsa vad ösztöneit.* -T...tizest kapnál...*habogta és jóleső borzongás futott végig a testén, többször is.* -Olyan sexy vagy...és csakis az enyém! Az én kis Cicuskám megint kitesz magáért...*súgta és forrón megcsókolta a lányt* -De...a fülharapdálás az én szokásom. Vagy talán te is egérkévé válsz? *kérdezte kacér mosollyal, a lány fülébe súgdosva, miközben mögé mászott. Kezei szerelme derekától lassan a gömbölyded idomokig vándoroltak fel. Miközben szerelmét kényeztette, többször is a fülébe harapott,kéjesen végig is nyalt rajta /ismerős kép xDD/* |
Csüccs le az ágyra!*válaszolt mosolyogva,majd mikor kedvese már az ágyon ült,kinyílt az ajtó,közben a sutyiban magával vitt távirányítóval =D bekapcsolta a zenét is és előadott egy igazán látványos és egyben szexi táncot is,egy a tánchoz illő, igen csak figyelemfelhívó öltözékben.  xD Mit sem vesztett régi fényéből,épp olyan ügyesen mozgott,mint még profi táncosként tette azt. TÁNC (katt rá XD)*
*A tánc végén Cyrilre mosolygott.Szemében ott volt az a természet adta báj,amibe bárki beleszeretett volna,kecses,karcsú testét kihúzta,hisz nem fáradt el ettől a számára röpke kis tánctól és,hogy szerelme jobban gyönyörködhessen tökéletes idomaiban.* Hogy tetszett kedves zsűri? Remélem legalább a vígaszdíjat elnyerem...*mondta viccesen,közben kiscicásan felkúszott Cyrilre és lágyan nyalogatni  XD,csókolgatni,majd harapdálni kezdte a fülét* Gondolja meg,hogy mit mond kedves uram,mert az élete a kezemben van és akár átharaphatom a nyaki ütőerét is...*és ekkor gyengéden a nyakába harapott   * Hány pontot adnál egy ötös skálán rá Egérkém?*kérdezte halkan súgva férje fülébe,majd lágyan csókolgatni és szivogatni kezdte Cyril fülét a válaszra várva xD* |
/Semmi baj ^^ Szerintem azért volt, mert eszméletlen sokat írtál xD/
-Szeretnélek szeretni egész éjszaka...úgy szeress te is, mintha ez lenne az utolsó alkalom! Bár belegondolva is megborzongok, egy percet sem bírok ki nélküled. Olyan vagy számomra, mint a levegő. Annyira hozzászoktam, hogy velem vagy, és annyira kellesz számomra, hogy megfulladnék, ha csak egy percre is távol vagy. Vagy ha azt tudnám, hogy nem vagy többé. *súgta és lágy csókot lehelt kedvese nyakára, mosolyogva nézte felesége huncutkodását* -Játszik a cicus? *mosolyogva kedves volt és sugárzó miközben felült az ágyon, aztán lassan közelebb sétált hozzá* -Mit szeretnél? A tied vagyok, azt teszek amit kérsz, vagy azt teszel velem, amit csak akarsz. *mosolyogta kacéran  xD* |
/Bocsi,hogy 2 részben küldtem el,csak valamiért az enter után elküldte,mikor még be sem fejeztem :S/ |
Kislányként...nőként...anyaként vagy feleségként,de én mindig is a tiéd voltam és egyre jobban és jobban szerettelek! És igen,emlékszem rá,hogy ugyanitt voltunk...*mélyen kedvese szemébe néz  *
Mennyire igazságtalanok vagyunk magunkkal,hogy ezt tesszük...Ma annyit akartam mosolyogni,mint még életemben soha,de az ostoba szívem nem engedte...Néha utálom őt,de egy valamiért nagyon hálás vagyok neki...Sosem engedte,hogy butaságot csináljak,mert annyira szeret,hogy nélküled megállna dobogni és én megszünnék létezni...Te vagy az a férfi,akire szükségem van és,akit boldoggá akarok tenni...Összetartozunk,egymáséi vagyunk,szinte egyek...Had mutasam meg,hogy mennyire szeretlek! Mutasd meg te is nekem! Csókolj úgy,mintha nem lenne másik alkalom,érints meg úgy,mintha most érezhetnénk utoljára egymás bőrét...mondd olyan őszintén,hogy szeretsz,mint még soha...Szeress egész éjszaka...*suttogta,majd hevesen csókolni kezdte kedvesét,közben a szoba felé kezdett vele hátrálni.Ezúttal nem kigombolta az ingét,csak egyszerűen egy vad mozdulattal lehúzta róla. xD Ledöntötte a lábáról és az ágyra feküdt vele *
Veled akarok lenni úgy,mint még soha! Érezni akarom,hogy mennyire szeretsz és meg akarom mutatni,hogy én mennyire szeretlek...Gondold át,hogy szeretnéd-e vagy már fáradt vagy-e...*suttogta kacéran,majd lemászott róla és a fürdőbe ment.Rá egy 10 perccel halkan kiszólt férjéhez,csak egy kis résen kukucskált ki* Szeretnéd,hogy kijöjjek?*arca épp olyan piros volt,mint akkor,az első éjjelükön. Naysha pont így állt Cyril sátrának bejáratánál és pont ilyen halkan kérdezte,hogy bemehet-e.Szeretett is volna egy kicsit huncutkodni szeremlével,azért csak a fejét dugta ki. =)*
/Kawaiiság megmentve XD/ |
*Végképp összetört,mikor Cyril otthagyta.Ráborult az ágyra és zokogni kezdett.Fizikailag fájtak neki már a múlt sebei,tehetetlenségében az ágyba markolt.Ilyenkor mindig arra gondolt,hogy egyszerűen maga mögött kéne hagynia mindent,mert semmi nem ér meg ennyi szenvedést és,ha örökre elválna Cyriltől,egyszer csak elfelejtené.Legszívesebben lerohant volna a partra és csak egy üzenetet hagyott volna maga mögött,hogy a többit az ügyvédek elintézik és ne is keresse többet,de szíve ezt sosem engedte volna. El sem tudta képzelni,hogy újra megpróbáljon egy másik férfi karjaiban vígasztalódni. Néha gyűlölte magát is,mert ennyire szereti férjét.Az afrikai kiruccanásuk előtt is sokszor fordult meg a fejében,hogy elhagyja magát és lassan átengedi testét az örökkévalóságnak,mint ahogy azt sok évvel ezelőtt is akarta abban a magányos,sötét szobában,ahonnan csak hónapok után jött ki. Tudta,hogy Cyril csak annyit lát az egészből,hogy féltékeny,pedig nem csak ez volt Nay baja,hanem az,hogy kedvese nem is sejtette,hogy micsoda poklot élt át,mikor azt hitte,hogy kislányuk is meghalt. Haragudott magára,mert a bosszúnak élt,de mikor újra találkoztak,minden olyan volt,mint kapcsolatuk elején és képtelen volt a bosszúra. Édesanyja sok mindent mondott neki Sharonról és a kis kieszelt terveiről ,de nem tudta,hogy mi igaz és mi nem.Már nem is maga a tény,hogy kitől volt terhes az a lány,nem is az érdekelte,hanem,hogy Cyril miatta túl akart lépni a szerelmükön.Szánalmasnak érezte magát,mert még mindig ilyen mélyen érintette ez a dolog,de egy valamit tudott...Olyan mély érzésekkel szereti Cyrilt,ami valahogy mindenért megvígasztalja.Nem maradt több ideje gondolataira,mert akkor megjelent férje és kivitte őt az erkélyre.* |
-Naysha...*sóhajtotta. Elszomorodott, amikor látta, hogy felesége még mindig féltékeny arra a lányra aki az éltét vesztette már, és szinte a feledés homályába burkolódzott amúgy is halvány emlékképe az évek folyamán. Csalódottan oldalra nézett. Hiába adta bele az igyekezetét, hiába adta bele minden szeretetét és maximális erejét ebbe az estébe, úgy érezte megint kudarcot vallott. "Még megemlítenem sem szabad Őt? Tudom, hogy fájdalmas, de egy mondatot, vagy azt, hogy néha virágot vigyek a sírjára, hogy néha könnyet ejtsek érte...ezt igazán megérdemli. Ez az egy mondat...még a nevét sem vettem az ajkaimra, és mégis...érzem, hogy Nay...annyira féltékeny...újból. Nem tehetek róla! Ő létezett, nem gondolhatok arra Sharon-ra úgy, mint egy tárgyra, vagy egy olyan dologra, amihez nem fűznek érzelmek." *gondolta* -Sajnálom. *suttogta és viszonozta a lány csókját* -Bocsáss meg egy pillanatra. Csak...kilépek a mosdóba, szorít a nyakkendő. *suttogta, és amint a fürdőszobába ért, bezárta az ajtót. Valóban úgy érezte, hogy fojtogatta a nyakkendő, és amint levette magáról azt vette észre, hogy pár sötétebb folt keletkezik rajta. Ismét pár könnycsepp gurult végig az arcán, majd a tükörbe nézve mély sóhaj kíséretében beletúrt a hajába. "Ez a mi esténk. Naysha szeret, és én szívből szeretem őt. A vidámság mellett mindig van egy kis szomorúság, ez így helyes. Ennek így kell lennie." *gondolta és vissza sétált Nayhoz.* -Itt vagyok. Bocsáss meg, hogy megvárattalak...most gyere...*kézen fogta szerelmét és kivezette az erkélyre. A Hold és a csillagok ezüstön ragyogásában mélyen kedvese szemébe nézett és kedves hangon ezt súgta neki:* -Emlékszel a nászútunkra itt...? Nem is volt olyan rég...és most már másodszorra is a férjed lehetek. Köszönöm...*meg sem várta a választ, magához szorította Nay-t.* -Szeretlek Naysha...el...sem...tudod...képzelni...mennyire...nem...tudod...mennyire...de mennyire...*suttogta szaggatottan, és mélyet szippantott a lány hajának édes illatából. Hangja kedvessége és ölelése erőssége is csak azt mutatta mennyire szereti a feleségét, az ő kis cicáját (xD) Naysha Benevolentet :)*
/és még mindig kawaii 4ever xD/ |
*A csók után igen szomorú lett,mint mindig ha Cyril "árulása" szóba került.Ő legalább is így élte meg ezeket az éveket.Hallott sok mindent már erről a dologról,de úgy tett,mintha nem venne róla tudomást,mintha egyszerűen nem lenne.Most viszont tőrként érte szívét az a pár szó,hogy "már majdnem elfeledtem ki is az igaz szerelmem".*
Értem és...ne haragudj...*mondta halkan és leült az ágyra.Úgy érezte,hogy majd' megfagy és újra éli mindazt,amit akkor. Sokszor voltak akkoriban rémálmai arról,hogy Cyrilt látja a lánnyal és neki mindent végig kell néznie.Ráadásul az egyetlen kapaszkodót is elvesztette,mikor régi barátja az óceánba zuhant.Nem volt az ég világon senkije és nem akart megint erre gondolni,mert ez jobban fájt neki,mint bármi más.Talán ezekért a dolgokért is volt féltékeny és nem tudott 100%-ban bízni Cyrilben.Már szinte csak egy hajszál választotta el a sírástól és attól,hogy kifakadjon,de újra a szobára nézett.Látta azta sok igyekezetet,amit Cyril ebbe a napba beleölt és amit az egész életükbe is.Tagadhatatlanul fát neki a múlt,de annál jobban szerette a jelent és a jövőt.Felállt és kicsit szomorkásan,de mélyen szerelme szemébe nézett.*
Fáj...még mindig nagyon-nagyon fáj,de amíg itt vagy velem,ez a fájdalom elmúlik...Eltűnni nem fog soha,de a szerelmed elfedi a sebeket...*suttogta* Most vígasztalj meg egy kicsit,mutasd meg nekem,hogy szeretsz...csókolj meg...*olyan volt,mint egy megsebzett kismadár,aki a vadásznak könyörög az életéért,ahogy közelebb lépett,majd lágyan megcsókolta férjét  * |
-Nekem kéne megköszönnöm mindazt, amit tettél értem. Új életet kezdhettem, és nem őrültem bele a múlt fojtogató sötétségébe. A Te ösztönzésedre kezdtem el írni, te éltetted bennem a reményt akkor is, amikor már téboly határán álltam. Amikor a gyász miatt már majdnem elfeledtem ki is az igaz szerelmem, amikor a laptop felmondta a szolgálatot, de sürgetett a határidő, hogy beadjam a történet folytatását, amikor a gyerekek összekenték csokifagyival a piszkozatfüzetem lapjait, amikor leestem a lépcsőn is eltörött a jobb kezem. Amikor...*vett egy nagy levegőt, de aztán csak újból elmosolyodott  * -Annyi minden történt velünk. Te mindenen átsegítettél. Arigatou gozeimas Naysha-san. Daisuki...*súgta és lágyan megcsókolta kedvesét, pont akkor, amikor a szám véget ért. * |
*Mosolyogva dobta el a rózsát az ajtóból,hisz az volt a csokra. xD  Halkan nevetve látta még,hogy mennyien próbálják elkapni.De aztán a szobába érve a nevetés helyett az ámulat ült ki az arcára.*
*Még a szája is tátva maradt a csodálkozástól,mikor belépett.  XD A szoba kellemes illata,a hangulata,a szépsége és a zene magával ragadta.*
Cyril...biztos,hogy jó helyen járunk? Minden úgy megváltozott...olyan csodálatos és magávalragadó...*mondta kicsit szipogva a meghatódottságtól,majd mosolyogva pillantott vissza férjére*
Hát persze,hogy szabad...ha tehetném,egész életemben csak veled táncolnék...*lassan közelebb lépett Cyrilhez és egészen hozzá simult,miközben kezét a kezébe kulcsolta.Alig kezdtek el táncolni,Naysha máris úgy érezte,hogy egy másik világban vannak,ami csak az övéké.Érezte,hogy kedvese szíve milyen megnyugtató dallamot játszik,amit az ő szíve is hasonlóan követett.Boldogságában arcán végig gördült egy könnycsepp is,ahogy ölelte magához szerelmét.  *
Köszönöm...mégis olyan kevésnek tűnik ez a szó arra,hogy elmondjam,hogy mennyire hálás vagyok és nem csak a mai napért,hanem,mert évek óta mellettem vagy,mert megajándékozhattalak négy gyönyörű gyermekkel és,mert szerethetlek és szeretsz... Arigatou gozeimas...Daisuki Cyril Benevolent...hajimemashite...(fordítás xD: szeretlek és örülök,hogy megismerhettelek :D)*suttogta kedvese fülébe,majd egy szavaknál mindent sokkal jobban elmondó csókkal zárta mondatát  * |
*Újból megcsókolta a lányt, lágyabban mint valaha Ezután karjai gyengéd ölelésébe zárta a szerelmét. Érezte, hogy az ő szíve is csordultig telt már a boldogságtól. Annyi mindenen ment keresztül Naysha-val, és végül minden kezdeti nehézségnek meglett a maga gyümölcse. Feleségénél és gyermekeinél senkit sem szeret jobban a földön, ezt rég tudta már. Egész tömeg gyűlt ki az utcákra, mindenki a fényűző esküvőröl beszélt. Miután körbe járták a várost a hintóval, haza térve Cyril ölébe vette kedvesét  és úgy sélált fel vele a feldíszített lakosztályukra. Amint beléptek, újabb rózsaszirom-zápor és örömujjongás fogadta őket. Voltak egészen felbátorodott emberkék is, akik hevesen átölelték a megilletődött párt xD hiszen Cyril csak a díszítésre számított, ez már csak egy plusz kedvesség volt, amitől még jobban érezte magát. Mosolyogva lépett be szerelmével az előszobába, majd bevitte őt a nappaliba. A távirányító már az asztalon volt. Cyril letette Nay-t és gyorsan, kihasználva az alkalmat, hogy szerelme a meseszép díszítésben gyönyörködik megnyomta a kapcsoló gombját. Az ablakok nyitva voltak, így a kellemes, nyári szellő rózsaillattal simogatta meg az arcukat. Pár pillanat múlva a félhomályban, a gyertyák kicsiny kis fényében felcsendült a szerelmes szám. /love/ => katt rá :D* -Szabad egy táncra Életem Szerelme? *kérdezte mosolyogva, búgó hangján, szemei ellenállhatatlan felcsillanásával* |
[420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
