|
Témaindító hozzászólás
|
2007.12.07. 18:41 - |
Japán egyik legbefolyásosabb emberének, avagy Masahiro Umei zenei cége. Hatalmas, 20 szintes épület. Az M&S a tehetséges zenészeket kovácsolja együttessé, s viszi őket sikerre. A fő cél mellett rengeteg embert, menedzsert, fotóst foglalkoztat a cég, s mindig szívesen várja a munkát keresőket. |
[334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
-Gyere Shu.- ásított egyet, majd elindult lefelé a lépcsőn. |
na mivan? *szól oda Christine-nek* nem műkszik? miért sírsz? |
-Rendben.- sóhajtott megkönnyebbülten, majd elindult a lift irányába. |
*Benyomja a gombot, aztán egyre dühösebben kezdi nyomkodni, majd rájön hogy a lift nem jó. Közben egy könnycsepp gördül le az arcán. Gyorsan letörli, és miközben a lépcsőn indul el, gondolatban Sophie után küldi unokatestvérét, persze tisztában van vele hogy haragja nem jogos. Csak egyszerűen nyűgös, mert látogatásának semmi haszna nem volt.* |
igen...jól vagyok *bólint szuszogva* te rohadék! *belerúg a pókba* na...nézzük meg működik-e a lift, aztán menjünk haza jó? |
Miután abbamaradt a támadás, a pók külföldi ínyencségként borult a földre, akár tálalni is lehetett volna sült részeit.
-Minden rendben, Shu?- mászott le a pók hátáról és odapréselte magá a rózsaszínhajú fiúhoz, akit elengedett a túlméretezett rovar, halálának pillanatában. |
- Állítsd le magad tökmag! *kiabálja vissza, már ő se tud nyugodtan válaszolni* - Te pedig nem tudom ki a fene vagy de nem is érdekel, menj a búsba a halálpofa barátoddal meg az óriáspókoddal együtt!!* fordul hirtelen Sophie-hoz, ez a jó adag feszültség már régen benne volt, és semmivel se törődve felpattan, és összeszorított fogakkal elbukdácsol a liftig.* |
-Csak éljük túl.- fogta imára a dolgot Hiro, amint csak nem akartak megszűnni a villámzások, és lassan sültcsirkék lesznek. |
*észre sem vette a lányt, amíg meg nem szólalt* egyik sem! felmentve érzed magad?! ugye, hogy nem?! és nincs is eltakarítva a dög, szóval a takarítóbrigád sem lehetünk! *kiabálja magából kikelve. pedig nem is Christine-re mérges, hanem a pókra és saját magára* |
*Amikor Shuichiék megérkeznek a földön térdel. Az előbb egy magát K-sannak nevező alak járt itt és kiszabadította a furcsa pókháló fogságából. Sajnos lábraállni még nem tudott, mert minden végtagja elzsibbadt.* Ti meg kik vagytok, a felmentősereg vagy a takarítóbrigád? *kérdezi Shuichiékat, majd villámokat lát elzúgni maga mellett. Oda se kell néznie, hogy kitalálja ki ez. Mindenesetre nem csinál semmit csak várja hogy Sophienak sikerül-e kinyiffantani az újonnan érkezőket.* |
*őt is elérték a villámok, de mivel a pók sokat felfogott a csapásból, a fiúnak nem esett komoly baja* |
-Uram isten.-nézett hátra, de a villámok keltette fény miatt nem látta az alakot, aki ezt csinálja, pedig szívesen elküldte volna a fenébe, mert mindjárt őket is kinyiffantja. |
*Sophie hirtelen döntööés cselekedett. Felemelt kezéből villámok sugárpztak és telibe találták a pókot.* |
*már nem kapálózott, mert félt hogy akkor esetleg kiejti a pók az ablakon. inkább belkapaszkodott a nagy szőrös póklába és összeszorította a szemét* most aztán végem *motyogja maga elé* |
A pók hátára ugrott, bár maga sem értette, ezzel mit fog elérni.
-Shuuu-chaaaaan!!!! - kiáltotta. |
*Sophie hirtelen felébred a női mosdóba. Csodálkozik, hogy kerül oda, de rájön, hogy a kivetítő ereje mentette meg. Úristen Christine! Mi történt vele?! Kirohan a folyosóra és meglátja a többieket.* |
hát ja... és milyen büdös! *be is fogta az orrát és egész közel ment a soklábúhoz, hogy jól megnézhesse. a pók nyolc szeme félig csukva volt, de Shuichi még így is látta bennük saját tükörképét* biztos hogy nem él már? olyan mintha még lélegezne, nem? *kérdezte még közelebb hajolva. aztán felordított. ugyanis nem érte a lába a földet. felkapta az -elvileg halott- pók! aztán a dög feltápászkodott és rengeteg sebből vérezve elindult kifelé az ablakon, egyis első lábával Shuichit szorongatva. egyáltalán nem zavarta hogy tizenkilenc emelet magasságban vannak* HIRO-KUUUUUN!! SEGÍTSÉÉÉÉG!! *üvöltött Shu-chan* |
-Fuh azta...- lihegte ledöbbenten, majd nekidőlt egy kis darab falrészletnek ami épen maradt az emeleten.- Istenem Shu-chan, megdöglök, ezért másztunk föl? |
*a saját nyelvükön tapostak, mire felértek a tizedikre. a tizenharmadik emeletnél megbánták hogy elindultak, a tizenötödiknél már négykézláb vonszolták magukat és mire a tizenkilencedikre értek már nem csak a saját nyelvüket, hanem egymásét is taposták. és meglátták a pókot* pfúúj! hát ezért megérte felmászni *jegyezte meg ironikusan és közelebb lépett a döghöz* mekkora! *jókora volt bizony...eltorlaszolta a széles folyosót, pedig néhány lába kilógott a kitört ablakokon* |
-Ahham... Igaz.- mondta megnyugodva, bár eddig sem izgult a dolog miatt. Azzal elkezdett lépcsőzni.- 19. emelet... És még csak az elsőn vagyunk... |
[334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
