Témaindító hozzászólás
|
2008.06.03. 20:07 - |
A kastély már évezredek óta itt áll, és generációkon át öröklődik a legtehetségesebbek kezére jutva. Az éület most a Midoyoira szállt, apja halála után.
A hatalmas kastély fekete, és vörös színben pompázik, igen gyér növényzettel büszkélkedve. A hatalmas bejárati kaput két oldalt egy-egy túlméretezett fákja őrzi, kőbe foglalva. A kastéyban főleg elegáns, vörös huzattal ellátott bútorok helyezkednek el. Az emeletre egy fekete lépcső vezet, vörös szőnyeggel borítva, mely a bejárattal szemben helyezkedik el. Az emeleten található pár vendégszoba, illetve a kastély úrnőjének lakja is. |
[285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
-Csupa fül vagyok. Majd választok. - tette keresztbe lábait. |
*Leül Midoyoi mellé*-Sok lehetőség van*mosolyogta továbbra is* |
-Rendben, akkor találjon ki kérem valami szórakozást. Kellőképpen lustának érzem magam eme nehéz feladathoz.- mosolyogta, maint leült az egyik fotelba. |
-Én teljesítem úrnőm minden parancsát*mosolyogta* |
- Csupán démon... - gondolkodott el, majd ismét szélesen elmosolyodott. - Nah mondja, mi legyen a mai programunk? Önre bízom testőröm. |
-Ennek örülök*mosolyogva kisímit a lány arca elől egy hajtincset* |
-Nyugi, nyugi. Nem vagyok szellem. - mosolyogta kócos haját igazgatva. |
*Meglepve néz Midoyoi szemeibe* |
Jó darabig csak Genesis szemeit nézte, változatlanul halál komolyan, majd hirtelen nekiesett egy széles vigyor kíséretében. Vagyis átkarolta nyakát, majd egy puha csókot lehelt a férfi ajkaira, klasszikusan megemelve hátul az egyik lábát. Miután elváltak ajkaik, elengedte, és mosolyogva figyelte a rakciókat. |
-Jaj hogy milyen morcos valaki. - pattant fel helyéről, majd Genesis után ment mosolyogva. Kopogás nélkül benyitott szobájába, most nem érezte kellőnek. - Gyere ide. - tette csípőre egyik kezét, elkomolyodva. |
-Akkor egyedül hagylak ha kellek a szobámban leszek*besétál a szobájába* |
-Nem vagyok már kislány, de köszönöm az igyekezeted.- néz maga elé. |
-Szeretnék mindenben segíteni*Midoyoi szemeibe néz* |
Meglepetten néz rá.- Igen.... Miért? |
-Biztos?*kicsivel közelebb húzódik a lányhoz* |
-Lehetetlen. Magamnak kell megoldanom.- dőlt hátra, majd mélyet sóhajtott. |
-Tudok rajta enyhíteni valahogy? |
-Nem nincs... De akkor is... Mondom, hogy lelkiismeretfurdalásom lett... |
-Szerintem nincs azzal semmi gond ha érzek irántad valamit*nézett Midoyoi szemeibe* |
[285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|