|
Témaindító hozzászólás
|
2008.08.27. 12:18 - |
Ungoro (vámpír)klán tartózkodási helye, belépés csak saját felelősségre.... |
[466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
Aloise: *beültem a kocsi hátuljába Luc mellé. Úgy elfektették a hátsó ülésre, hogy alig maradt hely, ugyhogy kicsit felemeltem a fejét, leültem majd az ölembe vettem. Elsimítottam az arcába lógó hajtincseket és óvatosan megcirógattam*-De biztos hogy rendbe fog jönni? *kérdeztem halkan, inkább csak úgy magamnak beszéltem *-És ki az a nő, akihez elvisszük most?*tovább cirógattam Luc arcát, néha-néha kinéztem az autó ablakán, hogy merre is megyünk..*
Landria:*csak még jobban mosolyogtam és megsimogattam Kedvesem arcát*-Az én anyám nem hiszem hogy ilyen megértő lenne...egy ideig nem is mondom el neki...ő sajnos nem olyan kedves, mint az apád*sóhajtottam*-Talán Aloisenak elmesélhetném..jó lenne valakivel megosztani az örömömet, bár nem tudom, hogy őt érdeklik-e az ilyen dolgok...meg biztosan még mindig el vannak foglalva...*mondtam kedvesen, ahogy barátnőmre gondoltam..* |
Lucas: *Andrew hirtelen belekapott a hajamba és annál és egyik karomnál fogva az ágyra lökött. Ezután megnyalta egyik kezét, majd a nyakán tátongó sebre helyezte, ami így hamar be is gyógyult.* - Nem a vérfertőzés okozza az őrületét...vagyis, nem a vámpírvér fertőzése....sokkal inkább a nem is olyan rég megesett csatában elfogyasztott farkasvér fejti ki most a hatását...az mérgezte meg...öreg és erős vér kéne, ami távol áll az ő vérállományától...*mondta komolyan Andrew, miközben én az ágyon fetrengve próbáltam magam legyőzni* Adriana...*mondta Christyhian halkan* Emlékszel arra a furcsa nőre tavalyról? Arrra a barnabőrűre?*kérdezte, majd Andrew bólintott* Ő öreg, erős és nem vérrokona Lucasnak...az ő vére tisztíthatná Luc vérét...*mondta komolyan* Akkor rohadtul gyorsan el kell jutnunk a belvárosba*vágta rá Andrew, majd rám nézve elgondolkodott* Te Chris, nem ütnéd ki picit Lucot, pár percre? Nincs kedvem a lépcsőn lefelé is verekedni vele* mondta kínosan mosolyogva. Erre rögtön közelebblépett hozzám Chris, arcom elé tette bal kezét és egyedi képességének köszönhetően rögtön eszméletemet vesztettem, ezután Andrew a vállán cipelve indult el velem le a lépcsőn, az autóig* - Nyugi, nemsokára rendbehozzuk...*mondta Alonak kedvesen, miközben befektetett engem a kocsi hátső ülésére, ő előre ült, Chris vezetett, Alonak meghagyták a helyet hátul, velem*
Masaharu: - Nem szólt semmit, nem mondta el, hogy tudja, bár egyértelmű, hogy az első perctől kezdve tudta...neki is vannak egyedi képességei amiket pofátlanul használ mindig...*mondtam irónikusan mosolyogva* De szerintem örül, hiszen elintézte, hogy a legjobb ellátást kapd, mindenki elé helyezzenek bármilyen listán... |
Aloise: *rohantam a szobába Andrew után, és amikor beléptem, Lucas már révetette magát. Teljesen meg voltam rémülve, Luc olyan volt, mint egy szörnyeteg...még sosem láttam ilyennek. Csak álltam az ajtóban, mozdulatlanul, és nem tudtam levenni szemeimet Gazdámról...*-Ne...*sikítottam fel rémülten*-Meg fogja ölni....*teljesen megfeledkeztem róla, hogy Andrew tudja mit csinál, és hogy ő is vámpír,csak az járt a fejemben, hogy Lucas képes és megöli, annyira nincs magánál. Kétségbeesetten néztem Chrisre, mivel ő sem mozdult,elindultam a fiúk felé. Nem tudom mit akartam csinálni, csak valahogy észhez akartam téríteni Szerelmemet..*
Landria: -Köszönök mindent*mondtam hálásan mosolyogva*-Gondolom akkor édesapád tudja hogy miért vagyok itt...szóval mit szólt hozzá...hogy hamarosan nagypapa lesz?*kérdeztem kezdvesen és Mas szemeibe néztem. Tudtam hogy Kedvesem tart az apja véleményétől, legalábbis mikor elmondtam, hogy gyermekünk lesz egyből hívta az édesapját...nem tudom milyen lehet a viszony közöttük, mindenesetre én kedvelem az öreget :P, velem igazán kedves volt* |
Lucas:*Andrew szélviharként szaladt a szobámba, amint elmondta Alo a mondanivalóját. Chris tartott engem egyben és egy helyben, mert már indultam volna vért keresni, de megállított és még vagyok annyira eszemnél, hogy ne bántsak senkit... egymással szemben álltunk a szoba közepén, titokban azon törtem a fejem, hogyan suhanhatnék el mellette. Úgy álltam ott, mint egy szobor, nem vettem levegőt, mivel nem kellett, csak szemeim folyamatos remegése és ide-oda forgása jelezte, hogy nem dermedtem kővé. Mikor Andrew ideért, rögtön Chris elé ugrott és szabályosan magára rántott* Igyál!*parancsolt rám, és én nem haboztam, nem bírtam, a bestia nem engedte hogy tovább várjak, kegyetlenül haraptam át Andrew torkát aki halkan felszisszent és csak állt egyhelyben...*
Masaharu: - Csak 1-2 óra volt az egész, beszéltem az orvosokkal is, apám is megejtett egy telefont, így a legjobb ellátást kapod*mondtam mosolyogva* - Azt mondták pár napig bent kell még maradnod, a biztonság kedvéért, de én ittleszek veled, ne aggódj*mondtam ismét bíztató mosollyal* |
Aloise:-Lucas rosszul van és a véredre van szüksége..*mondtam remegő hangon és Andrew szemeibe néztem*-Csak ezért sipitoztam utánad, sajnálom hogy megzavartalak...de sietnünk kell...*lesütöttem szemeimet és kezeimet tördeltem, még mindig nagyon ideges voltam*
Landria:-Köszönöm, hogy itt vagy velem...*mosolyogtam Kedvesemre és aprón megszorítottam a kezét*-Nagyon sokáig aludtam? Sokáig kelett aggódnod értem...vagyis értünk..*néztem egy pillanatra hasamra, amin még mindig ott pihent Mas és az én kezem..ezen megint elmosolyodtam és szemeim egészen felragyogtak, pedig még mindig alig láttam velük a gyógyszerek miatt..* |
Lucas: *az egyik folyosón kapta el Andrew Alo karját* Mi van? mi ez a sipitozás? nem bírtam nyugodtan megenni a vacsorámat sem*morogta majd letörölte szájáról a vércseppeket*
Masaharu: *megkönnyebbülten mosolyodtam el mikor kedvesem kinyitotta a szemeit* Szia kicsim... maradj nyugodtan, nem szabad idegeskedned, minden rendben van, csak a stressz ütött ki egy kicsit, ne aggódj...*mondtam bíztatóan, nem akartam említeni a pszihológust...:S Közben Landria kezét simogattam, lassan, nyugtatóan* |
Aloise: *csak bólintottam és már rohantam is le a lépcsőn, a másik emeletre. Nem tudtam melyik szobában van Andrew, csak a nevét ordítoztam és mindegyik szobába benyitottam. Annyira ideges voltam, össze-vissza botladoztam a lépcsőn is, olyan voltam mint egy esetlen ember. Nagyon féltem hogy nem kapom vissza Lucast és csak egyre jobban kiborultam...*-Andrew...hol vagy? Légyszi gyere nagyon nagy szükség van rám...*a hangom minden második betűnél elcsuklott...kezdek én is bekattani idegességemben*
Landria:*Már akkor éreztem Mas illatát, mikor bejött a szobába. Annyira finom és átható, és mindig megnyugtat. Mikor a hasamra tette a kezét, éreztem, hogy a pici egy pillanatra megmozdul. Igaz még nagyon pici, de mégis éreztem hogy megmoccant. Aztán lassan kinyitottam a szemem és jólesően felsóhajtottam. Megfogtam kedvesem kezét és aprón rámosolyogtam*-Szia..*mondtam halkan és csak mosolyogtam. Még sosem volt ilyen megható pillanat az életemben és egészen elérzékenyültem. Annyira csodálatos érzés volt, hogy nem is akartam hogy vége szakadjon..:$* |
Lucas: - Erősíteni akarta a véred, de mivel a te véredben már az ő vére is volt, így olyan volt, mintha lényegében a saját vérét itta volna...nem jutott elég vérhez az elmúlt időben és most valami hatására elborult az agya. Valaki külsős vére kell, én nem adhatok neki, távoli vérrokonom...*mondta Chris majd egy pillanatra elgondolkodott*Szólj azonnal Andrewnak, pont alattunk van egy emelettel!*mondta komolyan Alonak*
Masaharu: Pszihológus...?*motyogtam halkan miután elment a doki, nem tetszik ez nekem. Csendben osontam be Landria szobályába, leültem mellé és az arcát, majd az egyik kezét simogattam. Olyan békésen aludt, de úgy aggódtam érte még most is...egy pillanatra a hasára tettem a kezem és megsimogattam, kezdődnek az apai érzéseim, vagy mi:p* |
Aloise: -Igen...azt hiszem így volt...De úgy emlékszem ő is ivott néha...jaj de miért? Mi baja van? Én ártottam neki talán? Ugye nem? Kérlek mondd hogy nem ...*könyörögtem és egyre jobban remegtem a félelemtől. Lucast néztem, annyira fájt hogy nem tudtam neki segíteni. Nem mertem megsimogatni sem, nagyon úgy nézett ki mint aki ártani akarna nekünk, vagy én nem is tudom...kissé megrémisztett a szeme...ahogy bámult minket*
Landria: -Nyugodjon meg kérem..*mondta az orvos* -A menyasszonyának nincs semmi baja, már stabilizáltuk az állapotát. A kicsi is jól van....viszont! Landria szörnyen stresszes életet él és veszélyeztetett terhes. Nagyon kell vigyáznia rá, ha nem akarja hogy elveszítse a kicsit. Most még alszik, kérem ne izgassa fel ha bemegy hozzá. Pár napig még megfigyelés alatt tartjuk és el kell mennie pszihológushoz is de ezt majd később még megvitatjuk. *mondta kedvesen*-De ha megbocsájt, most indulok, vár a többi betegem*mondta majd el is viharzott a sűrgősségi osztály felé..* |
Lucas: *Chris azonnal, szó nélkül indult, a szobámba érve megállt az ajtóban és megharapta mutatóujját, majd az felbuggyanó vércseppet a felém fröcskölte. Majd' megvesztem az illatától, vágytam rá, de a vámpírvér jellegzetes szaga azonnal ordításra késztetett, undorodtam és egyben vágytam is a vérre, világító tekintettel néztem Alo és Chris felé* - Mostanában a te véreden élt, igaz? Meghagyta neked az embereket, nemde?*kérdezte komolyan Chris Alot, hangjában csöppnyi aggodalom viszhangzott, de nyugodt volt...*
Masaharu: - Vőlegénye vagyok, igen*vágtam rá reflexből az orvos kérdésére, mégsem mondom, hogy a pasija aki teherbeejtette de gyáva megkérni a kezét :S...* - Hogy van? Mi történt vele? Mi a baj? A kicsi jólvan?*hadartam el kérdéseimet* |
Aloise: *egy szó nélkül kirohantam a szobából, egy percre megálltam a folyosón, hallgatóztam hogy merre lehetnek a többiek. Szinte teljes csend volt, nem tudom mit csinálhattak, de aztán kiszúrtam egy apró zajt a legutolsó szobából, azonnal rohantam és benyitottam. Meg is találtam Christhyant, nem tudom mit csinálhatott de elég furcsán nézett rám..*-Gyere gyorsan kérlek..Luc rosszul van...nem tudom mi ütött belé..olyan mint aki felrobbani készül. Annyit bírt kimotyogi, hogy szóljak Neked...*mondtam szinte könyörögve, hogy jöjjön már. Annyira meg voltam rémülve, hogy csak elhadarni voltam képes a dolgokat, és hatalmasra nyílt szemekkel néztem a fiúra..*
Landria: *1 óra elteltével végre bevittek egy szobába. Még mindig aludtam, beletellik némi időbe mire elmúlik a nyugtató hatása. Az orvosom még egyszer megvizsgált, aztán egyedül hagyott és kisétált Masaharuhoz*-ön Landria hozzátartozója? *kérdezte kedvesen mosolyogva a Doki, magas vékony alak volt, rövid barnás haja összekócólodott az egész napos hajrától..* |
Lucas:*éreztem, hogy több fogam is magától meghegyesedik, ez nem jelenthet jót, egyre jobban vágytam a vérre, de Alot nem akartam megharapni...* Szólj...Christhyannak...vagy...Adamnek...*motyogtam miközben próbáltam fékentartani magam, leküzdeni a fájdalmas és az éhséget*
Masaharu: *apám emberével a folyosón várakoztunk, és fel s alá járkáltam, majd odajött a fővorvos, elmondta, hogy apám felhívta és Landriának elsődleges segítséget fognak nyújtani, nem kell aggódnom, ő maga vizsgálja ezentúl, nem holmi kontár ügyeletes orvos...no igen, ez a protekció:P örültem ennek, apám most kivételesen nem saját hasznára cselekedett, mily meglepő* |
Aloise: *Egészen megrémültem, azt sem tudtam mit csináljak hirtelen, Lucra néztem és próbáltam kitalálni mi baja van..*-Mi történt? Fáj valamid? Mit segítsek..Lucas szólalj meg kérlek...*mondtam a végén már szinte hisztérikusan, magam felé fordítottam az arcát és óvatosan megsimogattam, de a kezem remegett. Rossz volt nézni ahogy szenved és én nem tudok mit tenni..*
Landria: *Próbáltam nem mocorogni, de egyre inkább fájt a hasam, aztán később már a mellkasom is. Nem kiabáltam, csak a könnyek peregtek az arcomról. A korházba érve egy orvos és pár ápoló azonnal hordágyra fektettek és elvittek a legközelebbi vizsgálóba. Senkit nem engedtek velem jönni...szinte már az ájulás határán voltam, azért az első dolguk volt nyugtatót adtak, aztán elkezdtek vizsgálni. Azegész kórházban nagy volt a káosz, folyamatosan hozták a betegeket, így az idő szörnyen lassan telt, bár én nem sokat vettem észre ebből, mivel már aludtam..*
|
Lucas:*lassan kezdtem magam különösen érezni, úgy éreztem magam, mint aki lassan belülről felizz. De nem a jó értelemben izzott a testem, olyan volt, mintha az ereim ki akarnának szakadni a testemből. Azonnal az ágyra borultam és összegömbölyödtem mint egy magzat, majdnem ordítottam a fájdalomtól, majd hamar éhség tört rám, olyan volt, mintha elvesztettem volna az uralmat a testem felett és egy szörnyeteg belülről égetne el, egy vérszomjas szörny. Sosem éreztem ilyet, de tudtam, hogy mindenképpen vér kell...*
Masaharu: *apámhoz hajoltam és a fülébe súgtam, elmondtam neki, hogy azonnal a kórházba kell mennünk. Intett az egyik emberének aki rögtön segítségünkre sietve vezetett ki minket a kocsihoz, Landriát a karomban vittem ki, a hátsó ajtón mentünk ki. Azonnal a legközelebbi kórházhoz mentünk...* |
Aloise: *elmosolyodtam és becsuktam szemeimet. Élveztem Luc minden egyes érintését, jólesően sóhajtottam fel minden csóknál, ami testemet érte...finoman beletúrtam selymes hajába és csillogó szemekkel néztem őt..*
Landria: -Igen, azt hiszem..*bólintottam és felültem, de éles fájdalmat éreztem a hasamban és felszisszentem. Könnyes szemmel néztem Kedvesemre, közelebb hajoltam hozzá és amilyen halkan csak tudtam a fülébe súgtam*-Vigyél be a korházba...kérlek!*mondtam remegő hangon*-Félek hogy baja lett a picinek...nagyon félek, hogy elveszítem..*előbbi pirosságom elmúlt, falfehérre sápadtam és nem mertem Mas szemébe nézni...Ha miattam ennek a kisbabának baja lesz, azt sosem bocsájtja meg nekem..* |
Lucas: *egy pillanatra eltoltam magamtól Alot, majd hátára fektettem s felé emelkedtem, mosolyogva néztem az arcát pár pillanatra, közben gyengéden simogattam a testét és szabadítottam meg őt a ruháitól, majd lágyan csókolgatni kezdtem lefelé haladva*
Masaharu: - Ne aggódj már eltüntek, hátrajöttünk Tithe VIPjébe, itt nyugi van és nincsenek körülöttünk idegenek...*mondtam gondoskodóan simogatva Landriát*- Fel tudsz ülni?*kérdeztem halkan* |
Aloise: *folytattam Luc kényeztetését, néha apró csókokat hintettem hol combjaira, hol hasára, hol nyakára...éreztem bőre illatát, olyan finom és édeskés volt...imádom:P*
Landria:*lassan kinyitottam szemeimet, olyan vörös voltam, mint a rák..kissé meg is ijedtem, nem tudtam hol vagyok. De aztán megláttam Kedvesem aggódó tekintetét és megnyugodtam..*-Mi tőrtént?*kérdeztem halkan, és kezemet hasamra tettem, elégé fájt, kezdtem aggódni miatta. Eléggé szégyeltem magam, hogy ilyen rosszul lettem, nem igazán mertem Masaharun kívül máshová nézni..* |
Lucas: *egy kósza mosoly futott át arcomon halk, jóleső sóhajok mögött, de továbbra sem mutattam túl sok aktivitást. Egyenlőre csak élveztem a kényeztetést...*
Masaharu: *legszivesebben szétcsaptam volna Joker fejét, de inkább Landriáért kaptam, pont mielőtt levágódott volna a földre, elkaptam. Tithe mondta, hogy vigyük a VIP részébe, ott van egy heverő. Lefektettem, a pincérek újra körülugráltak minket, hoztak vizet, kicsit meglocsoltam vele Landria nyakát és homlokát, hátha ez segít valamit, fejét ölembe vettem. Apám és Tithe bájcsevejbe elegyedtek...* |
Aloise: *egy kis ideig még cirógattam és csókolgattam Luc combjait, közben arcára pillantottam, kíváncsi voltam, vajon élvezi-e a dolgot. Aztán kezem finoman az alsónadrágjába csúsztattam és kényeztetni kezdtem, közben arcát fürkésztem, remélve, hogy tetszik neki a dolog..*
Landria:-Rendben van...*sóhajtot fel Joker*-Most az egyszer futi hagyom ezt a leányzót, de számíts rá kiscicám*vigyorgott rám*-Hogy amikor nem lesz veled senki, még visszajövök érted...*nevetett, azzal el is tűnt, a többi idiótával együtt*-Én csak álltam ott és magam elé bámultam.. Hogy miért nincs nekem egyetlen normális napom sem...a fenébe is..Úgy éreztem, forog velem a világ és pár másodperc múlva úgy estem össze, mint egy rongybaba...az elmúlt napok eseményei se nekem, se a kicsinek nem tettek jót, azt hiszem..* |
Lucas: *karjaimat ledobtam magam mellé az ágyra s szemeimet lehunyva adtam át magam végleg Alonak. Jól esett miden érintése, de fáradt és éhes is voltam*
Masaharu: *Tithe mosolyogva csóválta meg a fejét* - Nem engedek egy lelket se... talán túlságosan sok a festék a pofádon és ment a füledbe is egy kicsi, amiért nem érted amit mondok?*mondta komolyan Tithe, közben intett nekem és apámnak, hogy álljunk fel.* Vidd a kicsi kincsed, ha kell el is vezetlek hozzá, engem hidegenhagy az a dolog, de amint mondtam, a csaj nem megy veled sehova, szépen kisétál innen a másik 3mmal együtt, épségben! És akkor talán még a kasztrálást is megúszod*mosolyodott el ördögien, mégis bájosan pislogva Tithe Jokert nézve* |
[466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
