Témaindító hozzászólás
[686-667] [666-647] [646-627] [626-607] [606-587] [586-567] [566-547] [546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
Délelőtt elment a városba, áthozta a cuccait a lakásából, és sokáig nézelődött a kirakatok között, hátha talál valamit ami tökéletes lenne befogadója számára. Ez igen nehéz feladatnak bizonyult. Végül egy könyvet csomagolt be, amihez van egy felemás szemüveg, és a könyvben levő képeket háromdimenziósan lehet látni vele. A képeket Kita készítette, a kedvencei voltak, mert egy teljesen más világot mutattak be, volt egy kép ami vadlovakat ábrázolt, amint vágtatnak a füves pusztán, volt ami a tenger élővilágát ábrázolta. Minden kép nyugalmat sugárzott. Lement a nappaliba kezében az ajándékkal. |
Elgondolkodva ült a nappaliban, a felbontatlan ajándékokra tekintve. Lassan lemondott a karácsonyozásról, így csak nézegette a feldíszitett fenyőfát. |
Amint hazaért, nagy titkolózások közepette, apró finomításokat végzett az ajándékokon, amit kellett összerakott, s becsomagolt. A tegnap felállított karácsonyfa alá helyezte őket névvel ellátva. Az ünnep szelleme erősítette benne a családias érzést, pedig Shuichi-t még annyira sem ismeri mint Kita-t. De rá sem tud lakotársként nézni, inkább mint egy családtagra, bár hogy tesó vagy mi, maga sem tudta megállapítani. Kita betájolható volt számára, akár egy húgica, akire vigyáz és óv minden erejével. Megad neki bármit amit szeretne, csak hogy jó tesó váljék belőle. Bár apró kétségei voltak a viszonzás formájára, már más kapcsolatra adott jeleket, nem tesóként tekint vissza rá. Lehet ez az ő hibája is, sőt mi több, elhamarkodottan kedvelte meg a lányt, de nagyon emlékeztette egy számára fontos lényre. Vagyis csak volt fontos, már más a fontos. A nagy elmélkedésbe önkéntelen is a konyhába keveredett, s sütött, meg főzött, jó időtöltés. Hamar peregtek az órák, de senki nem akart magáról életjeleket adni felé. Kezdte úgy érezni, megint egy lélek sincs a takarítónőn kívül. Pedig feszülten várta az alkalmat, hogy megismerhesse az újjab családtagot, mellékesen munkatársat is vagyis Shuichi-t. Mindent akart tudni róla, kíváncsi volt, úgy, mint még soha. A kölyök lénye rózsaszín ködfüggönyt varázsolt a helységbe. Úgy érezte tejben fürdik rózsák szirmai közt, s a bódító füstölgők illata más világba kalaúzolja. Az illóolajok tömkelege szabályosan elcsábította, s amint megszűnt a varázs, visszakellett csöppennie a valóságba. Az iroda ridegnek tűnt, amint az ajtóból visszatekintett rá. Kifakult, átment fekete fehérbe. Színte kitaszította az ajtóból, rákényszerítve, hogy ismét a fény társaságában dúskálhasson. Amit egy percig sem bánt, de rémisztő érzéssel töltötte el. Akár a drog, kell belőle több is. A végén még Shuichi Shindou függő lesz. Félt... Még együttesének énekese sem rendelkezik ekkora személlyel, efféle energiával. Túlzottan belemerült a gondolatokba, s ebbe a témába. Kezdett ideges lenni tőle, pedig ez ritkaság a részéről. Hamar készített magának egy erős kávét, s egybe le is húzta. Rosszabb volt mint az alkohol, pulzsszáma csak szaporább lett, idegessége nem lankadt. Sőt, egyre kiéleződött. Ostoba döntés volt eg ilyen helyzetben a kávéra hagyatkozni, de ettől a témától még józanul gondolkodni sem volt képes. Azon elmélkedett, melyik a rosszabb helyzet. Ez, vagy a nyugtató utáni állapot. Inkább hagyta a gyógyszert, lassan átvonult a nappalin, felment a szobájához, s befeküdt az ágyba. |
-Shindou Shuichi a neve... Új lakótárs, remélem nem zavar. Bizonyára majd talál magának lakást, de munka szempontjából is könnyebb ha itt van... Nemrég érkezett errefelé.-tekintett a fiú cuccaira. |
Egyik oldaláról a másikra fordult, kinyitotta szemeit és kellett neki néhány másodperc, hogy ráeszméljen hol is van és miért. Lustálkodni akart még, magárahúzni a puha takarót, és nem törődni semmivel, de eszébe jutott, hogy jobb lenne ha a ruháit áthozná a lakásából, és aggódni kezdett, belegondolt, hogy mi történhetett tegnap, és végül mégis kibújt a meleg ágyból. Első útja a fürdőszobába vezetett. Lefürdött, és rendbeszedte magát, hogy kicsit emberibb megjelenése legyen, mint mikor felkelt, és vörös haja össze-vissza állt. Fehér pólóban és barna melegítőnadrágban ment le. Köszönésre nyitotta a száját, amikor meglátta Masahirot, de észrevette az alvó idegent. -Jó reggelt. /még reggel van ugye?^^'/ *Mondta halkan, és mosolyogva* - Ő kicsoda? *sandított az alvó fiúra* |
Kora délután kelt fel, már megint sokáig fent volt. Villámgyorsan beviharzott a fürdőszobába, megnézni, hogy még normálisan fest e bőre, nem e karikásak a szemei. Megnyugodva tapasztalta a tükörbe tekintve, hogy arca olyan akár eddig, egy apró ránc sehol, szemei körvanala is tökéletes formában vannak. Szépen lezuhanyzott, felöltözött, rendbe tette haját, majd lement a lépcsőn. Meglepődve vette észre e kanpén heverő takarót, s cuccokat körülötte, nem gondolta volna, hogy az ifjú énekes nem gondolt a vendégszobák használatára. Vagyis Masahiro hibája, mert nem szólt. Fáradalmasan sóhajtott, végül úgy döntött, ma itthonról végzi munkáját. Felhívta Mina-t, hogy igyekezzen aláírni, vagyis lepecsételni az iratokat, tegye rendbe őket, és végezze a szokásos munkáját. Közben ezer felé érdeklődött egy gitáros és egy szintetizátoros iránt, de eddig sikertelen. De akkor sem volt kedve bemenni, mármint, nem akarta itthon hagyni Kita-t sem, és Shuichi is kezdte aggasztani, bár nem ismerte, sőt mi több, de így mégsem mehetett el. Főleg, hogy a munkáról ma kellene bővebben beszélniük, ahogyan megbeszélték. Nem tudta eldönteni hogy aggódjon, vagy mérges legyen. Leült a nappaliban lévő fotelbe, s mélyen elgondolkodott. |
/mennem kell :((/
*abbahagyta a nézelődést és a nappaliba battyogott. villámgyorsan összehaverkodott a kanapéval és már el is aludt rajta* |
-Akkor jó éjt!- azzal felvonult szobájába, s lefeküdt aludni (megint xD).
/bocsika, mennem kell! Szia! jó éjt!/ |
/XD/
*megállt az előszobában és megszeppenve nézelődött...-vajon ki lehet az a 'más'?* |
/jav.: legyen. Oda a magázás T_T xD/ |
/főnök-san xD nem komolyan gondiztam xD/
Halkan legyél, lakik itt más is.- mondta amint beértek a házba. Szépen levette kabátját, kalapját, letette az összes cuccát az előszobai asztalra. |
/okké:))/
*nagy nehezen kijutott a kocsiból, ugyanis sikerült összegabajodnia a biztonsági övvel. amint kiszabadult Masahiro után indult és közben azon goldolkozott, vajon hogyan szólítsa a férfit.* |
/kicsit nyomi megoldás lesz ez xD Szal ezt tegyük vacsi után azzal a kivétellel hogy Masahiro nem ment el szunyálni hanem beröppent dolgozni valamikor. Máshogy nem megy xD//
Lassan hazaértek. Leállította a motort, kiszálltak, majd elindult a bejárat felé. Már késő este volt, a hó továbbra is békésen szállingózott. |
-Jó éjt.- mondta Kita után tekintve, végül a fürdő felé indult. Egy forró fürdőt vett, lassacskán átmelegedve, aztán miután végzett, megtörülközött, s felöltözött, felment az emeletre, egyenesen a hálószobájába, s bevackolva magát ágyába, mély álomba szenderült. |
-Nincs miért. De bármikor bármit.- mosolyogta.- Uram ég.... Még a munka is... Teljesen el vagyok maradva... Azon gondolkodom, honnét szerezzek még két tagot annak a Shindou-nak az együtteséhez. Tehetséges fiú...- takarította el közben a vacsora maradványait, nem volt szíve reggelre meghagyni a takarítónőnek.- Jaj... mennyit beszélek.- mosolyodott el zavartan. |
- Jó éjt. *elmosolyodott, és elindult felfele a lépcsőn aztán az egyik vendégszobába ment, hátizsákjában volt néhány ruhadarab, hálóingnek tökéletes az egyik gondolta, a fönti fördőszobában zuhanyzott le, aztán a puha ágyban mély álomba merült* |
*bólintott* - Értem. Köszönöm. És Masahiro,...*mondta ki kicsit bizonytalanul a nevet miközben ránézett* - nagyon hálás vagyok. Mindenért. |
Követte Kita-t.- Nos...-szólalt meg, ahogy beléptek a ház ajtaján, s azt bezárta.- Akkor némi eligazítás. Lent és fent is található egy fürdőszoba. A konyha, nappali, és a bár itt a földszinten van. A lépcső a nappaliból vezet fel az emeletre, ahol a vendégszobák vannak, illetve a hálószobám. A szobákból nyugodtan választhatsz kedvedre. Reggelmajd szólok a szobalánynak, hogy most egyel több szobát kell rendszerint rendbe tartania.- mosolyogta. |
- Persze! *bűntudatot érzett figyelmetlensége miatt, közben a ház felé indult* |
-Nincs mit.- mosolyogta, amint viszonozta az ölelést.- Öhm, visszamehetnénk...? Fázom...-jelentette ki lassan már vacogva. |
[686-667] [666-647] [646-627] [626-607] [606-587] [586-567] [566-547] [546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|