|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.17. 22:58 - |
| Épp egy sikeres csata után, Bankotsu és Jakotsu nagyban isszák a sakét. Viccelődnek, nevetgélnek majd mind a ketten nyugovóra térnek! Az éjszakában csak a farkasok vonyítása hallatszik. Minden sötét és nyugodt. |
[824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
| Szép vagy, amikor orvost alakítasz "megsimogatja a lány haját" |
| "felszisszen, de nem panaszkodik" |
| *előveszi a vizestömlőt* ez piszkosul fog csípni meg fájni * az egyik sebből kivesz egy méretes karomdarabot* |
| "sóhaj, majd leveszi a felsőjét" |
| Ne tereld a témát, tessék megmutatni |
| Majd begyógyulnak... De örülök, hogy te jól vagy "mosolyt küzd az arcára" |
| Az én sebeim karcolások te kissebb vérpatakot hagysz magad után. Mutasd |
| Sehol, csak karcolások..... te jól vagy??? |
| *megcsonkítja a ruháját* na jó mutasd hol kell kötözni |
| Semmi.... "lerogyik egy fa tövébe" |
| Te jó ég, veled meg mi történt *kicsit ő is kócos dolgozott de a fiúhoz képest kismiska* |
| "egy harcból ér az erdőbe, elég ramatyul néz ki, kisebb karcolások és pár nagyobb seb tarkítja a testét" |
| Kaguya arcát lassan a kezeibe temette, amint vállai vadul rázkódni kezdtek. Aztán ujjai lassan lecsúsztak képéről, min önelégült mosoly villant fel, Kaguya ugyanis nem azért remegett, mert sírt volna, hanem azért, mert nevetett, oly jóízűen és mámorosan, hogy a felette derengő felhők fátyola is vibrált. A nő kezébe lassú virágszirmok hullottak, tekintete sötét volt és leírhatatlanul dermesztő:-Szavaid üresek füleimnek. Nem mozgatsz te ugyan engem, bolond vagy. -azzal ujjai játékosan megcsavarodnak a levegőben, mire azathoth kezében lévő rózsa feketévé vált, szirmai kitárultak mint egy éhes száj, melyben fogak cuppogtak a nyálban, mely az ujjaira fröccsent. A kis bestia a férfiba mart, mire Kaguyából újra kitört a nevetés:-Sokáig vitatkozhatnánk ezen, hogy ki a romlottabb. Te kikiáltod magadra a gonoszságot, én nem...-suttogja fagyosan.-Nem tudom miért, engem csak mások tartanak gonosznak.-teszi mulatságosan kérdőre a kezeit, mire a háta mögött lévő szörnysereg diadalmasan acsarogni kezd-Pedig igazán örülhetnének, hisz csak nekik teszek jót, mert ha megszűnnek létezni, akkor nem szenvednek. Igaz, ha kitépem őket a világból, megfosztom őket a szabad akarattól és olyan számukra fontosnak tartandó érzelmek miatt is,m int mondjuk a szerelem, dehát...minden áldozattal jár. Tudod, tévedsz, én nem követtem el semmilyen bűnt.-mosolyog gúnyosan-Számomra ugyanis nem létezik a bűn fogalma...A bűnért ugyanis felelősség jár az elkövetőnek. Rám nem tartozik eme teher. Szabadon cselekszem, mert mindenkinek joga van mindenhez gy plussz következménnyel. Látod? Nem vagyok bűnös, mert nm ér semmilyen következmény. Bűnösnek ítélhetnek meg, de nem érnek el a következmények. Tehát...-kacag-az én lelkem makulátlan.-azzal a szörnysereg robajosan nevetni kezd. |
| És te hogy próbálsz legyőzni, ostoba vagy...-megjelenik a kezében 1 rózsa, majd beleszagol-Azzal, hogy gyilkoltál és egyéb bűnöket követtél el, önkétlenül is a részemmé váltal, tehát nincs semmid, amivel ártani tudnál nekem, lehet, hogy nem vagyok annyira öreg, mint te, de a bűnbe esésel, minden a részemé vált, minden, még maga a sötétség is, csupán bábuk a mozgató, vagyis az én kezemben. |
| Kaguya fejét kecsesen oldalra billentette és megcsimogatta arcával az egyik sárkány pikkelyes arcát, amint az hízelgő macskaként hozzá dörgölődzött. Eközben ujjai a Mennyek Madártoll Talárjával játszottak, mely földöntúli selyemként derengett a levegőben . A nő ajkai elszakították egymást. Fehér szemfogai gúnyosan felvillantak:-Te akarsz engem kielégíteni?-suttogja kimérten, mire a háta mögött felmordul a tengerként hullámzó szörnyetegraj, mintha röhögtek volna. Kaguya teste körül feketeség kezdett el hullámozni:-nem tanácsos ujjathúzni úgymond az anyatermészettel, mert mondhatsz nekem bármit, belőlem született minden. A káosz, melyről beszélsz, nem létezett örökké, mert minden anyagnak és dolognak meg kellett fogannia. Öntudatra ébredésemkor megvilágosodtam-kacagott fel játékosan-...hogy micsoda pazarlás jött létre. pazarlás, amit életnek neveznek, ezért eltörlöm... |
Naraku testéből előlép Azathoth(még nincs felrakva Narakuhoz, de már meg van rendelve( az előzőleg leírt leírás lesz benne úgyis)) furcsa humanid szerű alakban jelenik meg( valójában alaktalan), magas termetűként, bőre még a hónál is fehérebb, hegyes hófehér fogai vannak és hosszú, tekeredő villás nyelve, hosszú póklábakra hasonlító kezein, sárgás karmok éktelenkedtek, haja nincs, és a koponyája kissé megnyúlt, fülei normálisak, ám hegyesek, palástként az egész multiuniverzum tekerdett rá. |
| Kaguya előlépett az árnyékok közül, ujjai közt a tükör tompa, sötét fényeket tüzelt magából romlott fényével nyalogatva a fákat, miközben a nő kezeiből és testéből előtekergő csáptenger saját akarattal rendelkező, gyilkos tengerként hullámzott a levegőben. Habjai feneketlenül tarajosodtak, tátogtak belűlük a csőrös szájak, miközben teste körül mint a szorgos méhek, rajzottak az acsargó démonférgek. A nő lábai alatt ébenül habzott az éjszaka, a csillagok nélküli, hideg űr, mely porrá fagyasztotta a virágokat. Közben a sárkányok is előtekeregtek a tükörből, mint valami gigantikus gyűrűikkel megcsapva a földet. Kaguya arcán a tömény gonoszság vibrált. Kitépte hajából az egyik tüskét, mely karddá alakulva hideg villámokat spriccelt elő, mint kis, élettelen szikrákat. A fagyos szélben megkeringett néhány fekete hópihe, s a területre gyászos homály terült szét. A sötét felhők lassan megtörtek, a hold lilás fénye vetült rá a nőre, ki megfoghatatlan látomásként állt a félelmetes és iszonyatos sereg előtt. Az alant lehulló virágszirmok függönye úgy sodródott előttük, mint a színpadi függöny. Kaguya lila ajkai oarány mosolyra húzódtak, haja megcsapta a levegőt, pupillája élesen felvillant. |
| Azathoth:Az eredeti káosz, amely a végtelen középpontjában lakozik, alaktalan és mérhetetlen, az eredeti mozgató a sötétségben, a gondolatok és a forma lerombolója, a teremtés ellentéte, az elemi tűz végső, negatív aspektusa, asztrólógilag az archaikus oroszlánnak és a terresztrikus szférában a rejtett bűnöknek felel meg. |
[824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
