|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.01. 18:56 - |
Csináltam egy új színhelyet,hogy legyen egy sajátom is :-) Mindenkit várok szeretettel :) |
[463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
Kirara...igazad volt....*bűnbánóan jött be* Nem kellett volna ezt csinálnom,de nem azt akartam,amire te gondolsz...*mondta halkan* Én csak szeretném,ha egy kicsit megszeretgethetnélek,ha kicsit pótolhatnánk azt az időt,amit visszahozni már nem lehet.Tudom...tudom,hogy az én hibám,de próbálom jóvá tenni,ha még lehet...*a lány mancsa után nyúl és ráteszi sajátját* |
*Szíve olyan hevesen vert,mint még soha.Nem csak zavarban volt,de meg is rémült.Lelökte Karlt magáról és gyorsan újra démonná alakult.*
Ezt miért csináltad? Ha nem tudsz viselkedni,nem kell maradnod!*mondta keményen és bement a házba*
Mit képzel ez magáról? Semmi tiszteletet nem tanusít felém...*sóhaj* |
Méghogy erősebb...azt majd meglátjuk...*lenyomta a földre és fölé emelkedett* Ebből a helyzetből nincs menekvés...most véged kisasszony...*mondta játékos fenyegetéssel,majd a lány nyakába harapott,persze nem túl erősen :D Pár pillanatra,mintha lefagyott volna,elbódult az édes illattól,majd nyalogatni kezdte a mostmár emberi alakban előtte fekvő lány nyakát.Karlnak volt egy olyan különleges képessége,ami kikényszerítette másokból a valódi alakját,ha a fiú épp kiváncsi volt rá és most tudatalatt,de kiváncsi volt. xD* |
*Először nem veszi fel a játékot,mert elmerengett Karl szavain,de pár perc múlva már ő is pofozgatja a fiút.Hangosan nevetett,miközben mancsaival kapkodta a fiút.Most inkább volt olyan,mint egy kölyök macska,mint egy felnőtt démon.*
Mikor adod fel? Erősebb vagyok még mindig!*jelentette ki mosolyogva* |
Pont azért nem köszöntem el,mert soha nem hagytalak el...öhm...vagyis...mármint...nem úgy,mintha együtt lettünk volna úgy,hanem,mint barátot...*zavartan magyarázkodott* Én soha nem is fogok elköszönni tőled,mert te hozzám tartozol! Hogy is gondolhatod,hogy búcsút intek valakinek,akit még azelőtt ismertem meg,hogy a kardfoga kinőtt volna? *kicsit elmosolyodott* Sokat harapdáltál vele,emlékszem...milyen kis büszke voltál rá...Minden év nélküled,csak a testiség korlátain nem tudott túl jutni,mert a szívemben mindig ott voltál...*ő is macskává/párduccá változik és a lányhoz dörgölőzik,majd viccesen pofozgatni kezdi az oldalát,mint ahogy "kiscicaként" tette. xD* |
*Elővette a legaranyosabb formáját és bűnbánóan nézett kiérve Karl-ra  *
Nem köszöntél el...csak elmentél és nem köszöntél el...*sóhaj* Azt hittem tegnapig,hogy csak megfeledkeztél rólam és nem is voltunk barátok,csak én hittem azt. Kicsit furcsa,hogy most megint felbukkansz a semmiből,mintha még mindig kicsik lennénk...*mancsával a fiú lábát piszkálja :)* |
Ha olyan lennék,mint te,talán még mindig együtt lennénk...nem akarok többé elmenni,jobban maradni akarok,mint bármikor máskor! Vagyis...te is jó barát vagy Kirara...*kicsit csalódott lett és miután illedelmesen megköszönte a reggelit,kiült a ház elé ^^"* |
Én is téged Karl,jó barát vagy.*mosolygott,de persze tudta,hogy nem ilyen értelemben érti a fiú*
Akkor adom is a pirítóst,a lányok meg még had aludjanak! Jó is lenne kicsit lustálkodni néha,de a munka nem végzi el önmagát...*sóhaj*
*Leül Karl-lal szemben és enni kezdenek.* És most meddig maradsz? Remélem,hogy nem futsz el úgy,mint szoktál...*lehajtja a fejét és tovább eszik,de mosolyogva* |
Külön út,külön élet és lehet,hogy két külön személy is,de egy szív...*felállt és megragadta Kirara derekát,úgy húzta magához* Meddig csapjuk be még magunkat? Már nem vagyunk gyerekek,felnőttünk! Kirara...óh,már a nevedet is olyan jó kimondani...Ha tudnád,hogy hány éjjen át szerettem volna ezt a nevet suttogni,tudni,hogy te is ott vagy,ott és nem máshol,és tudni,hogy élsz és jól vagy...Szomorú volt ez a jópár év nélküled...szomorú és reményvesztett,de most olyan boldog vagyok...*mélyen a lány fénylő,macska szemeibe néz* Szeretelek Kirara! Nem érdekel,ha kidobsz vagy megint elfutsz,de az utolsó este,ott, az erdőben,mikor elhívtalak sétálni,ezt akartam elmondani...Szeretlek...*hangja tisztán,őszintén csengett* |
Karl,nem tudok erre mit mondani,vagy talán nem szeretnék...*az ő hangja is elhalkult*
Nem önszántunkból szakadtunk el.Nekem Sango mellett volt a helyem,neked pedig a társaid mellett.Külön út,külön élet,két külön macska...De most együtt vagyunk és ez jó! Szeretem,ha barátok vesznek körül! *mosoly* |
*Kicsit elábrándozott,nem tehetett róla,a maga módján igazán jófiú volt,csak ugye ne lett volna az a fene nagy vonzalma a lány iránt.Már régebben is egy csodának tartotta,de most,hogy látta emberként...mintha a föld felett lebegne.  *
Téged...*mondta szinte suttogva,de alig mondta ki a szavakat és már "fel is ébredt" xD* Téged kérlek meg,hogy egy kis tejet is adj mellé.*nevetett,mintha csak tényleg ezzel akarta volna befejezni a mondatot* Te semmit sem változtál...most is csupaszív vagy és ott segítesz,ahol tudsz...*mondta mosolyogva* Miért is engedtelek el? Nekünk nem szabadott volna külön utakat járni...*hangja elhalkult és megbánás csengett benne* |
*Sietett,hogy hamar elkészüljön,10 perc múlva már jött is.*
Nem haragudtam,csak legtöbbször egyedül vagyok,mikor emberi alakot öltök és mindig elfelejtem,hogy ilyenkor ruhára szükségem van.Nem szeretem,ha az emberi alakomat valaki fedetlenül látja,még te sem,hiába vagy már régóta a barátom.*mondta zavartan*
A vendégeimnek pirítós csináltam.Az jó lesz neked is vagy kérsz valami mást?*kedvesen mosolygott* |
Ne haragudj Kirara! Sietek én is!*kiabálta ki,majd gyorsan magára kapta a ruháit,egy laza inget és egy farmert.Jófiúként leült az ebédlőben,de lelki szemei előtt még mindig a lány tökéletes vonalait látta.Tudta,hogy Kirara nagyon komoly lány,ezért ő is próbált így viselkedni,bár szíve mélyén mindig egy huncut kisfiú maradt az évek alatt. :D* |
/Nem is pucér  Jól van...:P/
*Látta,hogy Karl nagyon zavarban van és ő is emberként fekszik már az ágyban,szintén meztelenül. XDD*
Te is az vagy...*Nagyon elpirul és kirohan a szobából.Az ajtó mögül szól vissza.*
Öltözz fel! Addig én is felveszek valamit.*öltözni megy ^^* |
Ki...Kira...Kirara...*álla a földig esett le, szemei tágra nyíltak és csak azavartan hebegett* Te me...meztelen vagy...óh atyám...*ajkára harapva nézett végig a lányon,nem tehetett róla,de megbabpnázta a látvány * |
*Kicsit csiklandozta a fiú érdes nyelve és játékosan meg is kapta az orrát. :P*
Jól aludtam,mert volt mellettem egy puha,meleg prém.*mosoly* Készítek egy kis reggelit a vendégeimnek és persze neked is.Velem tartasz?*kiugrott az ágyból és újra emberi alakjában állt Karl előtt* |
Mi?*kicsit ijedten ébredt fel,de mosolyogva vette észre,hogy csak Kirara az* Jó reggelt Kirara! Öröm egy ilyen csinos macska böködésére ébredni...*mondta nevetve,majd nyalt párat a lány bundáján ^.^* Hogy aludtál? Ugye nem feküdtem rád az éjjel? |
*Reggel valami szőrösre ébredt,vagyis Karl-ra :D* Ühm...alszol még?*kérdezte halkan,mancsával bökdöste a párducot* |
Köszönöm Kirara...*suttogta hálásan*Te sem változtál semmit...még mindig az a jószívű lány vagy..."akibe akkor beleszerettem" *gondolta hozzá magában,majd párduc képében a szájával felemelte a lányt és bevitte a szobába.Mellé kucorgott és ő is hamarosan elaludt* |
Te semmit sem változtál,mert ugyanaz a szoknyabolond fiú vagy,aki mindig is voltál.*mondat nevetve,közben végzett a fiú vállával is és leült mellé* Én hála az égnek most nem vagyok egyedül.Itt lakik egy jó barátnőm,Suzuna és Keysia,egy kistanítványom.*mosoly* De még hajnal van és kicsit álmos vagyok...*ásít* ha akarsz,te is megpihenhetsz nálam,mert én szeretnék még egy kicsit...aludni...*visszaváltozik macska alakjába és összekuporodva elalszik ^^* |
[463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
