Témaindító hozzászólás
|
2007.07.22. 20:42 - |
Végre látja a Híd fényeit, boldog, most már semmi baj nem érheti. |
[348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
(Bocsi az elírásokért ^^") |
*Leveszi a kezét Violett homlokáról, kezd ideges lenni. Még mindig az ajándék a téma. Hiehetetlen -gondolja dühösen-* -Az az igazság, hogy meg sem néztem. Nem tudtam ki a feladó, és...és mondtam már, hogy nem rajongok az ajándékokért! Chh...megyek zuhanyozni! *felháborodottan, szinte bemenekül a füdrőbe. Becsukja az ajtót és nekidől az ajtónak. Értetlenül bámul a fehér csempére, nem érti mi van vele. Sietve levetkőzik és megnyitja a jéghideg vizet. Beáll a zuhanyzórózsa alá. Nem érez semmi változást, de reméli, hogy a hideg viz felébreszti végre.
Miután lezuhanyzott legszívesebben ledöfné magát. Keresi a törölközőt, de eszébe jut, hogy csak úgy behúzott a fürdőbe, és nem kért semmit, amivel szárazra törölhetné a testét. Remek. Egy kisebb ruhadarabot, egy kéztörlőt mégis talál, legszívesebben ezzel akasztaná fel magát. Nagy nehezen a dereka köré csavarja, de nem is ér rendesen körbe rajta. Kizárt, hogy így, majdnem meztelenül kiálljon Violett elé. Nyel egy nagyot, és lassan kinyitja az ajtót. Igyekszik észrevétlenül eljutni a szekrényig, de Violett még mindig abban a szobában tartózkodik. Egészen elpirul, alig bír szóhoz jutni* -Csak...csak kéne egy törölkző...ehm...lennél szíves már végre ide adni egyet?! *már szinte ordibál, miközben haja ugrál a dühtől* |
*Hieit bámulja, fogalma sincs hogyan tovább, talán mégis egyszerűbb lett volna megtépni. Zűrös hete volt, de az mind semmi Hiei látogatásához képest. Próbálja felidézni egyáltalán hogyan társalogtak eddig, úgy rémlik nem lelkiztek. A gleccseres emlékektől visszatér harcikedve. Végülis ő elitfutár, most meg úgy viselkedik, mint egy tini az első randin. Kihúzza magát, megpróbál lenézni a fiúra, de ez már nem megy, úgy tűnik megnőtt. Kicsit meglepődik de mindegy, akkor is megkérdezi.*
-Mond Hiei Jaganshi miért nem tetszett az ajándékom?
|
*Elősször kicsit megzavarodott, hátrálni kezdett, Violett pedig egyre baljósabban közeledett. Ment volna tovább hátra, de ott a fal, így kénytelen volt megállni.* -Most meg...mi...mi van?! *kérdezi idétlen arccal, száját összeszorította, furcsán méregeti a lányt, majd amikor leesett neki mit is akar Violett halkan mormogja:* -Heh, nagyon vicces...*unottan néz, aztán Violett homlokára tapasztotta a kezét* -Én nem vagyok lázas, és te? *Ez a mai nap egyre furcsább számára, úgy dönt, hogy elmodhatja magáról: meglepetések már nem érhetik az életben xD* |
*Zavartan néz a fiúra, most már végképp nem ért semmit. Túl sok neki egyszerre, zavarában párnákat szed elő egy szekrényből. Tűnődve néz a párnákra, majd Hieire. Három év telt el, csak Morphon keresztül jutott hírekhez Hieiről és most itt van a szobájában és úgy tűnik maradni szeretne. Hirtelen szörnyű gyanúja támadt, mostanában mindenütt rémeket lát, képtelen volt elnyomni magában a gyanakvást. Részvéttel nézett a fiúra, majd nem bírta megállni, kezét Hiei homlokára tette, hátha lázas.* |
-Értem. *lassan elengedi Violett kezét, majd kis idő múlva megszólal* -Valóban...visszaküldtem volna az ajándékod? *elgondolkodik. Tavaly még harcolt, aztán Mukuronál dolgozott. Igyekszik elterelni a gondolatait Mukuroról, most Violett ajándékán jár az agya. Nem jut eszébe, talán akkor is éppen pikkelt rá. Majd olyan mond amit szinte életében még egyszer sem, vagy csak nagyon ritkán:* -Ne haragudj. *saját maga is meglepődik, hogy képes volt bocsánatot kérni, de aztán beletörődik. Valamikor el kell kezdeni. Pár pillanat múlva folytatta:* -Nos, akkor holnap kénytelenek leszünk valami étterembe menni...ha már egyszer nem vagy hajlandó főzni. *mondta halvány mosollyal* |
*Nem ütni szeretne, inkább megtépné Hieit, de ez sem méltó hozzá. Amúgy sincs semmi esélye a fiúval szemben. Jelzi, hogy elengedheti, már nem fogja bántani*
-Visszaküldted az ajándékom, szólhattál volna hamarabb is. Kevesen sértettek meg ennyire. *lila szemei hatalmasra nyílnak a dühtől, próbálja kitalálni Hiei gondolatait, úgy tűnik nem veszi komolyan*
-Végülis, igen, maradhatsz * ő sem hiszi el, hogy ezt kimondta, de már nem vonja vissza.* Nincs itthon semmi ennivaló és főzni sem fogok, holnap meg nem lesz szülinapi meglepi, sem torta, egyáltalán semmi nem lesz, holnap is egy közönséges hétköznap lesz. Ágyneműt a megszokott helyen találsz. |
-Na gyere csak...*halványan elmosolyodik, aztán lefogja Violett kezét, mielőtt az ütne. Hamar visszatér rideg ábrázatához, nyugodt hangon folytatja:* -Semmi okod nincs rá, hogy megverj. Tudod, hogy nem szeretem az ajándékokat, a meglepetéseket pedig ki nem állhatom, sőt gyűlölöm. Ettől függetlenül mégis lenne egy kérésem: Itt maradhatnák nálad egy kis időre...megint? *kérdezte, de mihelyst kimondta a kérést, gondolatban már átkozta magát. Violett most túl dühös, hogy igent mondjon, ráadásul eszébe jutott a régi itt töltött idők, ami valahogy mindig veszekedéssel és felháborodott távozással járt. Azért mégis reménykedik egy unott "igen"-ben, Violett kezét még mindig nem engedte el, pedig már nem kell tartania az ütéstől* |
-És ezt csak így mondod?! * szemei elkerekedtek valami dühvel vegyes csodálkozástól* -Hosszú ideje nem láttalak és most így bejelented, hogy születésnapod lesz? Igaz is, hol voltál tavaly? *dühösen méregeti Hieit, nem hisz a fülének. Ő tudja magáról, hogy nem túl érzékeny lélek, de a tavalyi móka kicsit sok volt. Három hónapig kutatott míg megvette a megfelelő ajándékot.*
-Ezt nem kellett volna...legszívesebben...legszívesebben.. megvernélek* kezei ökölbe szorulnak a dühtől, nem gondolta volna, hogy még mindig ennyire dühös. Hieit méregeti, csak tudná mitől olyan jókedvű a fiú. |
/Egy picit több idő telt el a találkozásuk óta, nem csak pár hónap hanem mondjuk pár év (3 év) :D/
-Chh...*unottan elnéz oldalra. Igazából csak leplezni próbálja a jókedvét. Igen, nehéz bevallania magának, de most vidám egy kicsit. Újból láthatja Violett-et, aki kezdett neki hiányozni. Eltöpreng, de közben hallja, hogy a nő beszél, nem igazán figyel rá, valami bábot mutogat. Azon gondolkozik, hogy mihez kezdjen most. A harcok vége tértek, Yusuke és Keiko esküvőjére még visszatér aztán semmi több. Végleg elbúcsúzik barátjaitól. Beleborzong, hiszen egy pillanatra úgy gondolt rájuk, mint barátokra, pedig nem hitte volna, hogy neki valaha is lesz ilyen. És most itt van Violett is. Nem tudja eldönteni mit érez iránta, mert bár gyakran idegesíti a nő, nélküle viszont szörnyen magányos lenne. Próbál kitalálni valami értelmeset, lassan kiisza a csésze tartalmát. Maga sem tudja miért, de feláll. Látni lehet, hogy már közel sem olyan kicsi, mint régen, egy leheletnyivel magasabbra nőtt Violettnél, de ez csak a haja miatt van. Az arca az évek alatt még helyesebbé vált x) a szemei viszont most is ugyanúgy csillogtak, mint azon a napon amikor találkozott a lánnyal. Végül csak ennyit tudott kinyögni:* -Holnap 19 éves leszek. |
Esetleg bábozhatna Hieinek, Morph hülye ötlete volt, csak tudná mire jó.
-Gyönyörű ez a báb, nemde?*szinte Hiei orra elé tolja.- Tudja mozgatni a szemét és a száját is, remek báb*nevetgél* csak magányos szegényke, mindig kinn ül egy szigeten és néz egy távolodó hajót és nincs akivel beszéljen. Bizony. Emlékeztet valakire*kajánul elmosolyodik* |
* Pár percig szó nélkül figyel Hieire. Nem gond, hogy Hiei nem óhajt beszélgetni úgy általában, inkább az megrázó, hogy most beszélgetős kedve van. Tehát ott szeret lenni a gleccseren, remek, elmélyülten bólogat. Nem érti miért készült ki Hiei ennyire egy póló miatt, mert Hiei kétségkívül kikészült, égnek álló hajjal kiabál.*
-Ok, ..izé...na,* próbál párbeszédet folytatni* nem akartam senkit rádszabadítani, a lányoknak nem kellett túl sok bíztatás, meg amúgy is címlapon voltál. A média átka. * igyekszik valami épkézláb szöveget összerakni miközben attól retteg Morph mikor hívja, Morph még nem tett le a kardok megszerzéséről. Apropo kard..gyorsan végigméri Hieit, úgy tűnik most nem hozta magával a kardját, huh, fellélegzik.* |
*a szarvas természetesen Shuichi után kezd futni, indokolatlan okból szimpatikus neki annyira a fiú* |
*nem igazán érti mi történik, és kiscit megorrol a lányra amiért csak így odalöki a szarvas elé. de majd később esik Chiyo torknak. most ugyanis sürgős dolga van. így hát rohan* gyere csak te éhenkórász! ha utolérsz megehetsz! *kiabál hátra üldözőjének és reméli hogy a lányok hamarosan tesznek valamit és nem kerül sor a megevésre* nyányányányányááá! |
-Ez veszélyes...-jegyzi meg halkan, a fiút nézve. |
- öhm...hát, csak.. *megáll, megragadja Shuichit a vállánál és megfordítja így szembe néz a közeledő szörnnyel* - Nézd kis szarvas, finom Shuichi hús! *és a fiút meglöki hogy egy másik irányba kezdjen futni, ahol pontosan a patakhoz ér majd* |
*visszabéz Chiyora és egyszerre leesik neki, hogy mire, pontosabban kire gondol csali címszó alatt* hát ez kész *mormogja* mit kéne tennem? |
-Nem tudom. Talán, ha beleterelnénk a vízbe, lefagyaszthatnám. De kell egy csali. *a futástól kipirult arccal tekint a mellette futó fiúra* |
*bár fájnak a térdei rohan mintha üldöznék. merthogy üldözik is* miért... kerget... éppen... minket? *kérdezi lihegve* ez nem járja! miért mindig engem üldöznek a mindenféle fajzatok?! *háborodik fel* a múltkor vámpírok most meg egy agresszív, semmibőlelőbukkanó szarvas! mi?! miért én?! |
[348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|