Témaindító hozzászólás
|
2007.11.14. 17:47 - |
*Farkas a lemenő nap által megvilágított tenger partján sétált. Hiányoztak neki a barátai. Az új barátok hiánya felerősítette a régi barátok elvesztésének fájdalmát is. Hirtelen kedvet kapott egy kis fürdőzéshez. Ledobálta ruháit, és a kellemes vizű tengerbe vetette magát.*
/Gondoltam csinálok egy tengerpart topikot, mert eddig a szállodában, meg az ebédlőben pancsoltunk^^" XD remélem sokan jöttök majd erre;):))/ |
[1442-1423] [1422-1403] [1402-1383] [1382-1363] [1362-1343] [1342-1323] [1322-1303] [1302-1283] [1282-1263] [1262-1243] [1242-1223] [1222-1203] [1202-1183] [1182-1163] [1162-1143] [1142-1123] [1122-1103] [1102-1083] [1082-1063] [1062-1043] [1042-1023] [1022-1003] [1002-983] [982-963] [962-943] [942-923] [922-903] [902-883] [882-863] [862-843] [842-823] [822-803] [802-783] [782-763] [762-743] [742-723] [722-703] [702-683] [682-663] [662-643] [642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [Korábbi]
Gépek voltak, bár most mintha valami izgatottságot jeleztek volna rezgő szárnyaik által...
A földben rejlő tríciumot sikeresen kinyerték, az anyag már a hajó fele áramlott a levegőben.
KAITA 100%-os eredményességet kalkulált... |
-Nem ez a sorsom*mosolyogta és eltette a kardját vissza a gitártokba* |
A hajó scannerei a földet kémlelték. Két életformát is érzékeltek a bogarak mellett.
Az ásást elkezdeni... A plazmalövedék beélesítve...
Sem Taimu, sem Dante jelenleg még nem voltak célpontok, de a fegyver kész volt letarolni mindent a körzetbe célja érdekében. Befogta a gödröt, mire lila színű fénycsík célozta meg a célpontot. Erre a bogarak megmerevedtek, és bár nem árthatott nekik a lövedék, mégis összehúzták magukat. A befogott célpont fele aztán kövér fénygömb úszott végig a levegőben, ami méltóságteljes könnyedséggel ért földet... A plazmalövedék magját szolgáló antianyag begyulladt, mire a partot Hiroshimában látott vakító, árnyékokat elnyelő fehérség öntötte el...
|
- Kihívod magad ellen, amint látom - ásított unottan, amint a szorgosan tevékenykedő replikátorokra nézett, kik ügyet sem vetettek Dante jelenlétére. Illetve az övére, bár ő mindig jelen van mindenhol, csupán most testet öltött. |
*A replikátorokra szegezi a kardját*-Ha ez a sorsom akkor rendben*mondta komolyan* |
Többféle replikátor jelent meg. Voltak kisebb pókszabásúak, és nagyobb szkarabeuszok is, melyek szinte embernagyságúan magasodtak a föld felett fémes lábaikkal. Ciripelésük, kattogó, menetelő, fáradhatatlan lépteik, nyüzsgésük betöltötte a levegőt. Szervezetten cselekedtek, mintha kerestek volna valamit, valamit, amely a föld alatt honolt a fagylaltozó alatt. Pusztulása hasznos volt a számukra, savas permetükkel takarították el a romokat, miközben az égen a hajó várakozóan lebegett... |
A replikátorokra tekint, ajkain még mindig ott van a mosoly, mely talán még fokozódott is.
- Az elpusztíthatatlan lények. Lények... Robotok, teremtmények. Tisztelni való fejlett technológiájuk, és talán ez a romlott világ is jobban járna egy intelligensebb közösséggel - mondta halkan, de Dante számára jól érthetően. - Talán más formában jött el a végzeted, halandó, bár tudd, ez most a sors keze volt - nevetett fel ismét. |
-Remek*nézett a replikátorokra majd Taimura*-Ez nem lessz egyszerű*mosolyogta még mindíg* |
A zuhanó tokra néz, majd a Dante kezében nyugvó kardra. Először csupán halkan kuncog, ám nem bírja visszatartani harsány nevetését, melyet a gondolat váltott ki, hogy a másik egy kardal akar bosszút állni, ráadásul egy egyszerű fagyizó miatt, ami Taimu szemében még egy féregnél is jelentéktelenebb volt.
- Hát legyen, ha megakarsz halni... De tudd, hogy engem megsemmisíteni, megölni, elpusztítani... szóval bárhogy is fejezzem ki magam, nem lehet - villantak fel szemei kéken, ajkaira pedig elvetemült mosoly ült ki. |
Látták, hogy megállt az idő. De számukra az idő másmilyen volt. Az első példányok valóban lefagytak, de az újonnan érkezettek már immunissá váltak erre...
A horizont megnyílt. Az erdei tó felől érkező hatalmas kúpszerű gépezet volt, ami lilás fények kíséretében úszott végig a borús égen, elején forogtak a mozaikos tüskék, akár egy fúrónak, amely mintha a teret akarta volna megnyitni uralva ezzel az idő fénysebesség kvantumfizikáját is. De nem is a megérkező replikátorhajó volt az elsődleges gond...
A romba döntött épület deszkái hirtelen mintha megelevenedtek volna: egy mozaikos pókláb nyújtózkodott ki a törmelék mögül, majd a teljes blokkokból kirakott mechanikus lény is felbukkant ciripelő mivoltában. Lila színű fémbogár volt, ami másodpercekig nem mozdult meg, mint egy felhúzott, majd magára hagyott játék, de utána a szárnyai rezegni kezdtek, mire mint valami szélesedő, hízó sodrás, replikátorok százai, nem is érthető, hogy miféle módon, és pontosan honnan, elkezdtek kiözönleni a romok mögül. |
*A fagyizóra nézet majd a férfira*-Ezt nem kellett volna*előrántja a gitártokból a kardját majd eldobja a tokot* |
- Fagyizó, emberi dolgok.... Dolgok melyekhez oly nagy odaadással ragaszkodtok, de semmi értelmük. De ne aggódj, csupán az emberi készítmények pusztulnak, megmentve ezáltal egy tengerpartot, melyet a Teremtő alkotott, hogy díszítse ezt az unalmas világot, melyet ti, emberek és más lények tönkre tesztek. De én, a Végzet és Idő ezt megakadályozom, bármily furcsa is. Én nem a világotok végzete leszek, hanem a létetek végetvetője - mondta, majd magasabbra emelkedett, hogy kényelmesen belássa az egész helyet.
A pusztítást az említett fagyizóval kezdte, villám csapott bele, felgyújtva általa az egész helyiséget, és elégetve a benne lévő dolgozókat is. |
-Nem kéne elpusztítanod ezt a helyet mert itt van az egyik legjobb fagyizó*mosolyogta* |
- Mit akarsz halandó? - kérdezte miközben a másik arcát fürkészte. - Félig.... halandó - mondta miközben egy apró mosoly villant át a száján, de csak pillanatnyi volt, szinte észrevehetetlen.
Közben Lucya vérző testét is szemmel tartotta, ha a fa nem is végzett volna vele, a vérveszteség bizonyosan. |
*Megeszi a fagyit majd gyorsaságának köszönhetően a másik pillanatban a férfi előtt termett gitártokkal a kezében* |
De hatott.
- Nem, ugyanis unatkozom, tudod az idő és végzet urának számára az idő fogalma semmit nem jelent, bármily nevetségesen is hangzik ez - mondta szokatlanul nőies hangon, bár érezhető volt, hogy férfi.
Lucyára nézett, ki vérző fejjel tántorgott a parton. Nevetségesnek találta, ám hála Taimunak a vérzés lelassult. - Könnyítek szenvedéseden ifjú - mondta komor ábrázattal, majd az idő újra peregni kezdett a nem létező homokórában, és a szél egy hatalmas fadarabot hajított a lány felé, minek hegyes végződése átfúrta a testét, érintve a szívét is. - Milyen rég szórakoztam már... Az értelmetlen emberéletek elvételénél pedig nincs is jobb... |
*Mérgesen felkel nem hatott rá az idegen varázslata*-Itt már napozni se lehet nyugodtan?*mosolyogta* |
*Kiúsztam a partra és a vér a szőke hajamat szinte vörösre színezte* |
Az ég kezdett besötétedni, néhol kékfényű villámok cikáztak, és a szél is felerősödött. A távoli magasban egy csuklyás alak körvonalai rajzolódtak ki, de hamar kivehetővé vált hófehér arca, és a rajta lévő vöröses mintázatok. Kezében egy ugyanolyan színű vörös gömböt tartott, melynek belsejében fekete füst gomolygott, épp úgy, mint az ismeretlen körül.
Ahogy lejjebb ért, és közelebb a lent tartózkodókhoz, rájuk nézett, ám ezt nem lehetett látni, hisz mind szembogara, mind az azt körülvevő fehér rész is éjfekete volt.
- Csak egy pillanat - suttogta, majd a következő percben megállt az idő. A fák úgy maradtak, ahogy előtte a szél fújta, a szemét, mely az égben lejtett táncot, ottmaradt, és a víz hullámzása is megállt, egyszerűen ledermedt minden, kivéve Lucyát és Dantét, bár az ő mozgásterük is korlátozva volt azáltal, hogy nem lelassultak mozdulataik. |
*mivel messze volt a parttól nem látta, hogy a lány vérzik* |
[1442-1423] [1422-1403] [1402-1383] [1382-1363] [1362-1343] [1342-1323] [1322-1303] [1302-1283] [1282-1263] [1262-1243] [1242-1223] [1222-1203] [1202-1183] [1182-1163] [1162-1143] [1142-1123] [1122-1103] [1102-1083] [1082-1063] [1062-1043] [1042-1023] [1022-1003] [1002-983] [982-963] [962-943] [942-923] [922-903] [902-883] [882-863] [862-843] [842-823] [822-803] [802-783] [782-763] [762-743] [742-723] [722-703] [702-683] [682-663] [662-643] [642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [Korábbi]
|