Cagolin megoldása
Cagolin 2007.01.31. 07:49
Ismét egy új barátság kötettett :)
Elindultam a kislánnyal kelet felé. Sötét volt, és a kislány egyszercsak megfogta a kezem. -Mi a baj? Kérdeztem -Félek. A szüleim azt mondták az éjszaka veszélyes, mert ilyenkor indul portjára Kiraré. -Ki az a Kiraré? -Egy óriási szörnyeteg, akinek nincs szeme, de a hallása olyan mint a tigrisé. Nagyon veszélyes. -Ne félj, amíg engem látsz! Úgy döntöttem jobb lesz, ha letáborozok a kislánnyal. A közelben volt egy barlang. Ott tüzet gyújtottunk. Körül akartam nézni ezért a kislánynak adtam a tőrömet és az egyik varázsgyűrűmet. -Jaj, ne hagyj egyedül! -Ne félj, csak körülnézek odakinn. Ha baj van, használd a gyűrűt és a tört. Odakinn sötét volt és a fákja nem sokat világított. Felhúztam a varázskesztyűm és egy fénygömböt varázsoltam. Nem vagyok félős, de hatalmasat ugrottam. A szörny ott állt velem szemben. Szörnyű és undorító látvány volt. A szörny az arcomba lihegett. A nyál csak úgy csorgott a szájából. A kardommal felé suhintottam, de ő eltűnt. Visszarohantam a kislányhoz, hogy vigyázzak rá. -Mi történt? kérdezte Lihegve válaszotam:- Semmi ne agódj! Most jobb, ha alszol mert holnap nehéz napunk lesz. A kislány hamar elaludt, de én éber maradtam, mert tudtam, hogy a szörny figyel minket. Éjszaka nem történt semmi. A kislány felkelt és modtam, hogy indulnunk kell. Ő szófogadó volt és elindultunk. Nem történt semmi, az utunk eseménytelenül telt, ám ahogy kezdett sötétedni éreztem hogy valami nincs rendben. Egyszercsak elröpült felettünk valami. -A szörnyeteg! kiabált a kislány -Ne félj! Maradj a fa tövében és várj! Ez nem lesz nehéz! (gondoltam) A szörny felém repült, de én kitértem előle és a nyilammal rálőtem. Egyből kiterült,de csak elkábult, nem halt meg. Így hát odarohantam és leszúrtam a kardommal. Meghalt. A kislány odarohant hozzám és azt kérdezte: -Meghalt? -Igen, többé nem kell félned tőle. Tovább mendtünk. Éjszakára egy faluban tértünk meg, bár engem nem akartak beengedni, de a kislány sírva fakadt, hogy ne menjek el, ígyhát beengedtek. Megvacsoráztunk. Az ételt egy lány hozta nekünk. A lány nagyon érdeklődött a kislány iránt. Megkérdeztem tőle: -Ismered talán? -Nem is tudom.....Úgy hasonlít az elveszett húgomra.... A kislány felismerte nővérét és elkiáltotta magát: -Igen most már emlékszem, de rég volt. -Nem akarok gonosz lenni( mondtam) de azt kérted tőlem vigyelek a bácsikádhoz! A lány megszólalt: -Igen vidd el őt, mert itt nem maradhat. Nem tudnám biztosítani a szükségleteit. A kilány sírt de beleegyezett. Másnap elindultunk és estére megérkeztünk. Átadtam a kislányt a bácsikájának, aki nagyon örült és kifizetett engem. Indulni akartam, de a kislány odafutott hozzám és azt mondta: .Köszönöm, hogy elhoztál! Igazi barát vagy. Nagyon megkedveltem a kislányt és odadtam neki az egyik karperecemet. -Ez majd emlékeztet rám! Elrepültem és a levegőből még halottam a kislány szavait: -Sosem feledlek el!.....barátom
|