Kawazoe megoldása
Kawazoe 2006.09.05. 06:22
Mert a mágusokat megölik, ugye? ^^'
Miután a beszélgetést abba hagytuk a férfi elment, hogy összehívja a tanácsot. Miután engem bemutattak a tanácsban el is indultam a mágus rejtek helyére. Az a hely egy dimenzió kapu volt, ami a közeli hegy egyik barlangjában volt. A hegy barlangjához egy falusi vezetett de után elment, mert félt oda bemenni. A barlang nagyon hosszú volt de a végén ott ált a dimenzió kapu. Bementem és egy hatalmas területen találtam magamat. Nem is a Földbolygón voltam. Ez a hely úgy nézett ki, mint egy nagy füves puszta, a közepén egy házzal. De az egész maximum 2 km2 lehetett, hogy ha ezen kívül akartam menni egy nagy energiafal akadályozta meg, ezért inkább elmentem a ház felé. De épp hogy átértem ebbe a dimenzióba a mágus rám is támadott. Mágus: Mit keresel itt?! Mondta mérgesen. Te nem is falusi vagy. Ezt viszont már kicsit meglepetten mondta. Szóval a hír igaz tényleg eljöttél… de nem tűnsz valami erősnek. Te csak egy féldémon vagy igaz? Mosolygott. Én: Hát lehet hogy csak féldémon vagyok de te még nálam is gyengébb vagy. Erre a mágus feldühödött és hatalmas tűzcsóvát küldött felém. Ugyan már ez semmi. Vizet lőttem vissza, ami el is oltotta a tüzet. A mágus az egész területére sötétséget varázsolt. Mágus: Nincs esélyed, mert nem fogod látni, hogy honnan támadok, HAHAHA!!! Jó hangosan nevet. Én: Egy Drax gömbbel pofán találom. Ha nem lennél ilyen hangos talán még igazad is lenne. Mágus: HOGY MERÉSZELTED EZT TENNI?! Már nagyon dühösen mondja. Én: Úgy látszik már nem is olyan mulatságos a helyzet. Beleeresztek még egy Drax gömböt. Te, ha mozognál, akkor talán még egy kicsit több esélyed is lenne. Mágus: ENGEM TE NE OKTASS KI!!! Elektromos tűz gömböket lövöldöz felém. Gyorsan magam köré idézem a pajzsomat. A támadásait egyszerűen elnyelte a pajzsom. Én: Hmm… azt hittem ez nehezebb lesz. Mágus: Ez… ez hogy lehet? Én: Sokat edzek. Hirtelen a sötétség átalakul kék köddé. Azt hiszem így már nincs esélyed. A mágus háta mögé futok és elkezdem ütni meg rúgni. Amikor abba hagytam a mágus elterült. Azt hittem, hogy végeztem vele de, az energiáját még mindig éreztem, mégis inkább ott hagytam és elindultam a kapuhoz, amikor hirtelen hátba talált egy csomó sötétség golyó. Összeestem és elájultam. Amikor felébredtem a házában találtam magamat a falhoz kötözve valamiféle energia kötéllel. Megláttam a mágust, amikor bejött az ajtón. Mágus: Szóval már felébredtél. Nem hittem volna, hogy nem szúrsz le a kardoddal de, ha már így történt, akkor majd én öllek meg téged. Csak 1 órát aludtál akkor elég erős lehetsz. Én: Mért nem öltél meg eddig? Mágus: Mert még a hasznodat tudom venni. Én: Igen? És miben? Talán be akarsz sorozni az embereid közé? És mért nem mutatod az arcod? Talán félsz hogy valaki meglát? Mágus: Nem akarlak besorozni sehova. Főleg nem az embereim közé, mert nekem nincsen hadseregem. És amit arról mondasz, hogy nem merem mutatni az arcom… A mágus ledobta a köpenyét és megláttam, hogy ez csak egy nő. Elképedtem. Én: Te… te lány vagy? Mondtam nagyon meglepődve. Mágus: Mért azt hiszed, hogy csak férfiak lehetnek mágusok? Én: Így már van egy-két ötletem, hogy mit is akarsz tőlem de, sajnos én már házas vagyok. Mosolyogva mondtam. Mágus: Ó persze mindig ezt mondják az ilyenek, de ha tényleg házas, vagy akkor hol a gyűrűd? Én: Hát… az nincsen igazán. Mágus: Na ugye. De nem is ezért tartogatlak itt de, ha már úgyis mondod talán lehetséges. Én: Felejtsd el! Mágus: Hát akkor az első tervem marad életben. Nem baj nekem így is jó. Én: Na és megtudhatnám hogy mi az? Mágus: Ha nagyon akarod tudni, akkor elmondom. Az energiádat fogom elszívni. Én: Azt nem fogod megtenni, mert nem hagyom. Mágus: Úgy szeretem, ha egy férfi ilyen. Én: Én viszont nem szeretem, ha megkötöznek. A kötelet széttépem és gyorsan a lány mögé kerülök, a kardomat pedig a nyakához szegezem miközben a másik kezemmel a két kezét fogom le. Na most hogy tetszek neked kislány? Mágus: Engedj el! Kérlek. Én: Bocs nem tehetem. A végén még megtámadnál. És most meg kell, hogy öljelek. Mágus: NEEEE! Kérlek, ne tedd. Én: Na és mért ne? Mágus: Mert még olyan fiatal vagyok, és nem szeretnék még meghalni. A varázslatot is leszedem mármint a faluról. Én: Jól van, akkor tedd meg és életben hagylak. A mágus leveszi a mágiát a faluról, és a sötétség eltűnik. Én pedig a lány fejét azonnal le is vágtam. Most már el is tűnt az energiád a levegőből. Ennyit rólad. Eltettem a kardomat és elővettem egy másikat, amivel suhintottam rá egyet és a lánynak a feje visszakerül a helyére, aztán újraéled. És most az erődet elveszem örökre. Az energiaszívó hálómat rádobom, amivel leszívom az összes energiáját. Lány: Mért tetted ezt? Mármint mért élesztettél újra? Én: Mert nem látom értelmét annak, hogy meghalj. Szerintem itt maradhatsz a birtokodon. De, csak ha nem zavar a magány. Lány: De nem tudok kimenni innen, mert egy másik mágus 2 éve bezárt ide. És azt mondta, hogy csak akkor mehetek ki ha valaki segít nekem önzetlenül. Én: Akkor majd én segítek neked, és akkor majd újra élheted a normális emberi életedet. Lány: Nagyon szépen köszönöm. Mosolyog és átölel. Én: Na jó engedj el és menyünk. A kapun sikeresen átjutottunk és kimentünk a barlangból.
|